Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

ra tmszítryn fttet. 3. El ijed és elidegenedik a a Istentől az ember látván, hogy az alkot mánnyainak gyarlóságát Illy iszonyúan bünteti. 4. De a" Szentek boldogságának is fel keil zavarodni, mikor hallyák, hogy az ő ember társaiknak nagyobb része elkárhozik, és lehetetlen neldh ezekre nem fakadni r 5. Ha jó az Isten , miért kivánnya az embereknek szeréntsétlenségét ? 6. Ha szent, miért

nem rontya el a' bűnt? 7. Ha bolts, miért nem talál abban módot, hogy az ember ne vétkezzen, és pokolba ne mennyen? 8. Ha pedig ezt nem teheti, miképpen mindenható? 9. Ha nem akar azoknak megbotsátani, a1 kik a pokolban megösmerik az ő balgatagságokat, és gyűlölik a' bűnt, miképpen irgalmas? 10. Ha örökre számtalanok, és az iidvözültteknél többen lesznek az elkárho- zottak, hol akkor az Istennek felsége? hol Kristusnak mindenekre terjedő véghetctlen érdeme? hol a’ Sátán országának elrontása?— De a) még c’ világon sem mivolti tulajdonsága a’ büntetéseknek, hogy orvosságul szolgáljanak a' megbüntetteknek. Hány gyilkos és tolvaj büntet- tetik, és meg nem jobbul? azért még is helyes a büntetés. Ez történhet a" más világon is. Fiihetik az elkár- hozottak, valamint az ördögök, hogy Isten az, a’ ki bünteti őket, és előtte retteghetnek (Mák. II, 19.): de hogy megjobbullyanak, ahoz nem tsak hit és félelem, hanem meg isteni szeretet is mint indító ok, a’ penitentziának méltó gyümöltsei mint okozatok, Kristusnak érdemeiből keletkező isteni segítség és kegyelem mint megeszközlő ki- vántatnak. Mar pedig ott az isteni szeretetnek helyét a’ kétségbe esés foglalja el. A’ bűnös rnegláttya, és haragszik , fogaival agyar kodik : és megeped, elvesz a' bűnösöknek kívánsága jZsolt. CXI, 10.). A' penitentziának méltó gyümöltsei eszébe sem jutnak; mert az istentelen, mikor a' bűnök mélységére jut, megveti Péld. XVIII, 3. Jele. VI, 16, 17.). Nem hatnak oda Iíristtisnak érdemei; mert mikor kimondgya a’ végső Ítéletet, vége lesz az ő közbenjárásának, és az emberi üdvösség igazgatásának (I Kor. XV, 24.); tehát ott helye nem lesz az isteni kegyelemnek, sem a’ megtérésnek megjobbulásnak, sem az üdvözülésnek. Azonban ha orvosságul nem szolgálnak is az elkárhozottaknak a’ pokolbéli büntetések, de iidvösséges félelemmel megtöltik az élőket, és talán a’ mennyben lakó Szenteket is. b) Méltán szörnyeked- ne el az isteni Ítéletre az ember , ha annak zsinórmértéke az emberi ítélet és szánakodás volna: de valamint ez