Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
58 lehetetlen arra a’ gondolatra nem jutni, hogy kell egy eredeti oknak egy mivelő valónak lenni, melly az ő mivele- teivel bizonyos tzélra arányozott; mivel a’ mindennapi tapasztalásból tudgyuk, és szinte érezzük , hogy semmi sints elegendő ok nélkül. Az okozatok vagy miveletek igen szembetűnők, tehát nem lehet a’ mivelőok kinyomoz hatatlan ; világos a1 tzélozat, tehát bizonyos a’ tzélozó. Ezért miolta a' világ áll, nem volt olly bárdolatlan, és vad nemzet, melly Istent akárminőt nem hitt volna (Cic. de nat. Deor. c. 2. Maxim. Tyr. Dissert. 1. Seneca cp. 117.}. Hanem mivel a' tulajdonságainak, és azon viszonyoknak, mel- lyekben ő vele állunk, meghatározásában a’ magának hagyott ész mindenkor botlott, felette kívánatos lett, hogy az Isten maga nyilatkoztassa ki magát, és azon viszonyokat. És valóban az emberi nemzetnek minden hasonlítás nélkül nagyobb és józanabb része illyen kinyilatkoztatást hisz, és azt tartya, hogy sokféle rendben és sokképpen szóllván az Isten rég ént en az Atyáknak a Próféták által, végezetre szállott nekünk az ő Fia által ( Zsid. 1,1, 2.}. Találkoztak pedig szinte a' legrégiebb üdőkben is istenes emberek, kik a' miket az Istentől, vagy őseleiktől mint kinyilatkoztattakat hallottak, írásba foglalták, ,vagy más emlékekkel a’ maradékaiknak tudtára hagyták. így támadtak a' szent írások és Hagyományok, meílyekről alább bővebben és alkalmatosakban szóilunk. Minthogy pedig, mi, kikhez igazíttatnak ezen tanítások, sem arról nem kételkedünk , hogy van Isten; sem arról, hogy ő magát kü- lömbféie üdőkben külömbféle módon kinyilatkoztatta; sem arról, hogy vannak szent írások és Hagyományok, melleknek bátorságosan hihetni, hanem tsak tükélletesebb tudomány végett nyomozzuk az Istennek léteiét és tulajdonságait, elég említenünk * hogy a’ józan okoskodásnak és kinyilatkoztatásnak úttyán kívül több módgya nints annak, hogy az Istennek léteiét és tulajdonságait kitanulhassuk; de elégséges is ez a’ kettő, és fölösleges a’ több. Az elsőt érti szent Dávid, mikor az embert ar természetnek , és az ő tulajdonságainak vizsgálására igazíítya: Az Isten ditsőségét, úgymond, beszélik az egek , és a kézalkotmannyát a mennynek boltozattya hirdeti• Az egygyik nap a másiknak adgya át a ditsőitést: az egy- gyik éj a' következendőnek hirdeti a' magasztalást. Nem ollyan nyelv ez, nem ollyan beszéd, mellynek hangjait nem hallani. Kiterjed az énekek valamennyi tarló Hiányokra, a' szavak a'földkeréknek hataraira ^Zsolt. XVIII,
