Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
20 .Jutalmát Teszik. Erről nem kötőmben mint a Megválfó- nak cgyátallyában minden jótéteménnyeiröl szent Pállal mondhatni, hogy a’ szem nem látta, «’ fái nem hallotta, és az embernek szivébe fel nem mentek azok , a' miket az isten az Stet szeretőknek készített (I Kor. II, 9. ). Mikor pedig ó szinte harmadik égig ragadtatott, titkos igéket hallott, mellyeket az embernek szóllani nem szabad (dl Kor. XII, 2.): mindazonáltal a1 mennyire tetszett az Istennek kinyilatkoztatni, hogy miben áll a’ mennyország; annyira szólhatunk arról, méltó is szóllanunk. Azért lör cgyátallyában nem fogják ott tudni a’Szentek, hogy mi a* búsulás, aggódás, munka, fáradság, és szenvedés; mert az Isten maga minden kívánságnak tzél- lya, minden jónak lellycssége, minden testi lelki ínségnek kielégítője lesz az ő fő {malmok; abban fog állani az ő fő boldogságok, hogy az Istennel és Kristussal bizo- dalmasabban fognak társalkodni, Jiozzá ragaszkodni, az ő ditsőségében részesülni. Szent János az ő titkos Jelenésének könyvében írja: Lát ék új eget , és új földet; mert az első ég, és az első föld elmúlt, és a' tenger runts többé. Es én János látóm a* szent varast az új J erű sal emet, mell// az Istentől szállá alá a’ mennyből felkészülve mint a' felékesített menyaszszony az ő férjének; és hallék nagy szózatot a' királyiszékből mondani: íme az Isten hajléka az emberekkel, és velek fog lakni; és ők ő népe lesznek, és az Isten ő vélek ő Istenek leszen; és eltöröl az Isten minden könyhullajtást az ő szemeikről, és a? halál többé nem tesz, se jajgatás, se kiáltás, se fájdalom nem lesz többé; mert az előbbiek elmúltak (XXI, 1—4.). Kristus Urunk is ezzel mint fő jti- v talommal kíílömbféle jelképekben ébresztette az ő Apostó- lait. Mikor Péter kérdezte: íme mi mindeneket elhagytunk , és téged követtünk, mi lesz tehát mi nekünk? Jesus monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, kik engem követtetek, az új születésben , mikor az emberfia az 6 felségének székében ül, ti is tizenkét széken ültök Ítélvén Izsraelnek tizenkét nemzetségét. Es minden, a' ki elhadgya házéit, vagy attyafiait, vagy nénnyeit, vagy attyát, vagy annyát, vagy fiait, vagy szántó földéit az én nevemért, száz annyit viszen, és azfirÖk életet bírja (Mát. XIX, 27—29.). Az utolsó vatsorán vendégségtől kültsönözött jelképben biztatta őket: Ti vagytok, úgy mond, kik megmaradtatok velem az én késért'eleimben : én is elrendelem nektek, a mint elrendelte nekem az én
