Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
s és ha cé harmadik vigy ázáskor jön, és úgy talállya, boldogok azok a’ szolgák. Azt pedig tudgyátok , hogy ha a‘ tselédes ember tudná, melly órábaji jön el a‘ lopo, vigyázna, áltálán fogra, és nem hagyná megásni az 6 héi- Zát. Ti is legyetek készek ; mert a' melly órában nem vélitek, eljön az embernek Fia. Midőn pedig azt kérdené Péter, ha tsak nekik az Apostoloknak mondaná-é e1 példabeszédet, vagy mindeneknek is, még egymásil át mondott annak megbizonyítására, hogy egyátallyában minden emberhez s^óll a’ letzke. Kit vélsz, úgy mond, hogy hív sáfár és okos, kit az úr az 6 lseié déré rendelt, hogy a ágyon azoknak üdéjekor mérték szerint való búzát ? Boldog az a' szolga, kit, mikor eljár end az Úr, e’ képpen talál t sei eked ni. Bizony mondom nektek, hogy mindenekre , a’ mikkel bír, rendeli ötét. Hogy ha azt mondgya az «’ szolga az ö szivében: Késik az uram, és verni kezdi a szolgákat, és enni, és inni, és részegeskedni, eljön annak a szolgának ura a’ napon, mellyen nem reményi!, és az óráfi, mellyen nem tudgya, és elváfasztya őtet, és az ö részét a3 hitetlenekkel teszi. Az o szolga pedig, ai ki tudta az Ura akarnyát, és el nem készült, és nem tsele- iedett annak akarattya szerint, sokkal verettetik: a1 ki pedig nem tudta, és vereségekre méltókat tselekedett, kevéssel verettetik. Mindennek pedig, kinek sok adatott, sok kéretik attól, és aJ kire sokat bíztak, többet kérnek attól (Luk. XII, 35 — 48.). Még egy harmadik példabeszéd is a1 maga helyén áll itt: Hasonló a’ mennyeknek országa tíz szüzhöz, kik az ö lámpásokat vérén, a3 vőlegénynek és a’ menyaszszonynak elejébe ménének. Öt pedig azok közül esztelen vala , és öt eszes. De az öt esztelenek vérén a' lámpásokat, nem vettek olajt magokkal: az eszesek pedig olajt vettek az ó edényekben a1 lámpái sokkal. Késvén pedig , a' vőlegény, szunnyadozának mindnyájéin, és elaluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lön: íme a vőlegény jön, mennyetek elejébe, Akkor mind felkelének azok a’ szüzek, és fel ékesít ék az ő lámpásokat. Az esztelenek pedig mondának az eszeseknek : Ádgyatok nekünk «’ ti o- lijotokbol; mert a' lámpásaink elalusznak. Feledének az eszesek mondván : Ne talám nem lenne elég nekünk és nektek , mennyetek inkább az árosokhoz, és vegyetek magatoknak, Midőn pedig venni mennének, eljőve a vőlegény, és a kik készen valónak; bemenőnek vele aJ menyegzőre, és letetetik az ajtó. Végfire pedig eljövének as több szü- : síi is mond ran; Uram/ Uram/ nyisd meg nekünk. ()
