Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
278 tett állatnak. A1 ki hiszen, és megkeresztelkedih , üdvözíti, a ki pedig nem hiszen, elkárhozik — A’ ki titeket hallgat, engem hallgat; és a' ki titeket megutál, engem utál meg : a ki pedig engem utál, azt út állya, a ki engem küldött — Valamiket megkötöztök a’ földön, meg lesznek kötözve a' mennyben ist és valamiket megoldoztok a földön, meg lesznek oldozva a* mennyben is — A’ mint engem küldött az Atya, én is küldtek titeket. Vegyétek ff szent Lelket. A’ kinek bűneit megbotsáttyátok, meg- botsáttatnak nekik, és ai kiknek megtartyátok, meg vannak tartva — Ezt tselekedgyétek vagy is szolgáltassátok ki az Oltári Szentséget az én emlékezetemre. Ezeket tette a’ titkainak sáfáraivá, a’ követségében eljáró szolgákká, az új Testamentomnak Papjaivá (Mát. X. XIII, 11. XVIII, 18. XXVIII, 19, 20. Mark XVI, 15. Luk. X. XXII, 19 Ján. VI, 71. XV, 15 — 19. XX, 21 — 23. I Kor. V, 20 Efes. IV, 11. VI, 20.); a’ miért is nekik a’ maga és a* szent Léleknek részéröl különös malasztot és segítséget Ígért, melly velek lesz mindennap egész világ végezetig (Mát. XVIII, 20. Luk. XXIV, 48, 49. Ján. XIV, 26. XV, 26. XVI, 13.); el is vették azt tüzes nyelveknek képében Pünköst napján, és megteltek szent Lélekkel (Ap. Tsel. II.). Mind ezek arra mutatnak, bogy Kristus Urunk az ő Anyaszentagyházában a1 lelki dolgoknak kiszolgáltatására különös egy állapotot állított, és különös hatalommal ruházott fel, melly a1 Papság; ebben pedig fő, elöljárói, kormányozol, tanítói hivatal a’ Püspököké, a’ mint a' Püspök nevezet is a’ görög nyelvnek ereje szerint fennvi- gyázót tesz. De mivel tőlök magoktól ki nem telik több ezer lelkeknek személyesen szolgálni, azért Kristus Urunk kivülök még 72 Tanítványt, és ezeknek személlyében all- rendú vagy áldozó Papokat rendelt, hogy a’ lelki dolgokban a: predikállásban , és a’ Szentségeknek kiszolgáltatásában az Apostoloknak és a’ Püspököknek segítségére legyenek, és mindenekben tőlök függjenek. Ezeket a’ régiség görög szóval Presbytereknek magyarul véneknek nevezett, mivel vénekhez illő tanáttsal, böltsességgel, megállapodott elmével, józansággal tiindökölniek kell. Az Apostolok úgy vették Kristusnak ezen rendelését, hogy nekik is magok helyébe Püspököket, a* Tanítványokéba pedig Presbytere- ket szentelniek kell, a' mint valóban szenteltek is (Ap. Tsel. XIII, 2. XIV, 22. I Tim. IV, 14. II Tim. I, 6. Tit. I, 5.), és hogy ezon tisztfolytatásnak nem külömben mint az Anya- szentegyháznak egész világvégezetig meg kell maradni (Ign.
