Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
272 lasztnak természet felett való segedelme által, meJly a‘ természetes szeretetet természet felett való erőbe öltözteti, és a’ megszentelésre képesíti. Kell tehát a’ keresztény házassági Öszveegygyesületnek Szentségnek lenni; mert tsak a’ Szentségek birnak iilyeu erővel. Hlyen értelemben tartották Kristustol rendeltt Szentségnek a' Házasságot a'szent Atyák (Tért. de Praescr. c. 40. Ambr. de Abrah. c. 7. Aug. de bono conju. c. 18. de fide et oper. c. 7.), az egyházi Gyülekezetek (Carth. IV. cap. 13. Constan. Sess. XV. Florent, in Decr. Trid. Sess. XXIV. de Matr. c. 1.), és egyátallyában az Anyaszentegyház, az ellenkezőket pedig Eretnekeknek. 3. Mellyik a Házasságnak mi volti két része vág)* matériája és formája, és kivannak kiszolgálhat ója, abban a1 Tudósok nem egyeznek meg; de ennek az az oka, hogy a’ Házasságot mint polgári kötést vagy Contractust és mint Szentséget egymástól meg nem vála vztyák, hanem öszve- zavarják, holott ezeket egymástól jól meg kell külömböz- tetni. A’ Házasság mint polgári kötés szentségi tulajdonság nélkül is megállhat, a’ mint valóban Adámtol fogva egész a’Keresztényeknek házasodásáig megállóit: ellenben mint Szentség nem értékes, ha polgári tekintetben értéket- len; az az semmit sem ér a’ házassági kötés, sem malasz- tot nem szerez a1 házasoknak, ha nints azon törvényekhez szabva, mellyeket az iránt a' polgári Hatalmasság kiadott: mivel Kristus Urunknak soha se volt szándéka a’ polgári törvényeket felbontani, sőt inkább azoknak megtartását sürgette, magát is azokhoz alkalmaztatta, az Apostolok által is azok iránt való engedelmességet parantsolt (Mát. XVII, 23—26. XII, 16—21. Rom. XIII, 1—7. I Pét. II, 13—15.). Már ha a’ Házasságot tsupán tsak polgári kötésnek veszsziik, kétség kivül annak kiszolgálíatói magok a" házasodok; a’ kötésnek tárgya vagy matériája az ő testek, mellyet egymásnak viszontagos hatalma alá vetnek; formája pedig a’ bplső szándékok akarattyok, mellyel a* házasságra lekötik magokat, és a’ szav ak vagy jelek, mellyek- kel azt kifejezik. De ha a’ Házasságot az ő szentségi tulajdonsága szerint veszszük, annak kiszolgáltatói a‘ Papok, kiket Kristus Urunk az ő titkainak sáfáraivá tett (I Kor. IV, 1.); matériája a’ polgári törvények szerint értékes kötés ; formája pedig az öszveadó Papnak ezen szavai: En -titeket öszveadlak Házasságra az Atyának , és Fiának, és szent Léleknek nevében Ámen, Ez annak az oka, hogy a’ szent Atyák tsak azon házassági kötéseket Istennek rende-
