Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

258

a’ keresztény katolika Hitnek ágazattya, hogy az Oltárii

Szentségben jelen van Kristus Jesusnak valóságos teste és vére istensége és embersége a’ kenyérnek és bornak ize színe formája szaga alatt.

b_) Jesus Kristus valamint azonnal jelen van az Oltárt Szentségben, a' mint ezen szavak kimondatnak: Ez az én testem — Ez az én vérem azért, mert mint Isten szavai nem kevesebbet hathatósak, mint mikor a’ Teremtő egy szóval parantsolta: Legyen világosság — legyen erősség —- legyenek világosítók az erősségeit — hozzon a föld maghozó füveket és fákat, és minden meglett: azonszerint megmarad abban jelen, mig a* kenyérnek és bornak alkotó részei épek ; mert Kristus szavainak értékét és hathatóságát semmi sem szüntetheti meg, sem függőbe nem teheti. Ezen Iliiből történt, hogy régenten és pedig mindgyári az első, második, és harmadik században, a7 kik a' közönséges isteniszolgálaíon jelen nem lehettek, és az Olíári Szentségben nem részesülhettek, azoknak Diakónusok által a’ házokba (Justin. Ápol. I. n. 65. Dionys. Alex. ap. Eus.

Ii. E. L. IY. c. 44.}, valamint a7 betegeknek is elküldöd ték (Basil, ep. ad Caesar. Patric.). Az üldözések alatt pedig a’ hívek magok vitték el magokkal haza az isfbni- szolgálaínak helyéröl, hogy azzal ajtatosságok szerint élhessenek (Tért. L. II. ad uxor. c. 5. Conc. Carlh.IV. c. 38.), vagy az utazásaikban hajózásaikban oltalom gyanánt magokkal hordozzák (Ambros, in Orat. fun. Satyri). De a* Püspökök is az ő viszontagos szereíeteteknek és egygyességeknek megbizonyílására Akoiy thusok által egymáshoz küldözgették (íren. ap. Eus. XT. E. L. Y. c. 44. Innoc. ep. XXV. ad Dec. c. 3); a’ melly napokon pedig szent Miseáldozatot be nem mutattak, mint nálunk Nagy Pénteken, a1 görög szertartásiaknál pedig a’ Nagy Böjtnek minden napjain kivévén a7 Szombatot, Vasárnapot, és Gyümöltsoitó B. Aszszony napját, azokra az előbbeni napokon készített Szentséget, valamint a7 betegek számára is úgy nevezett particulákat különös edényekben félretették (Tompa de ritib. Christ. P. II. §. 79 — S3.). Ebből a7 hitből történik a' Romai szertartásiaknál most is, hogy mihelyest az áldozó Pap kimondta a7 kenyér és bor felett Kristusnak szavait, azonnal ő maga térdhajtással imádgya a7 Szentséget, felemeli, és a" néppel is imádta tya. Ezen szokásaival nyilván vallya az Anyaszentegyház, hogy Jesus Kristust az Oitári Szentségben mind addig jelennek tartya, mig a7 kenyér és bor szerek épek (Conc. Trid. Sess. XIII. c. 4.), mellyeket, ha megpenyészednek, vagy