Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
52 jára, hogy inillyen azon népnek sorsa, meJIy a’ boszszú-» álló Istennek kezébe esik. Ezolta nem árthatnak a’ Keresztényeknek. Annál dühösebben keltek ki ellenek a’ Pogányok, és iszszonyuan üldözték őket. Három száz esztendeig tartott az üldözés, melly ha hébehóba megszűnt is, megmeg kiütött, és a" mit a’ kinozásra kigondolhat az ész, mind elkövettetett rajtok. Nints száma azoknak, a' kik Kristu- sért meghaltak. Péter és Pál Nero Tsászárnak uralkodása alatt, ki legelőször üldözte a’ Keresztényeket, mintegy Kristusnak C7dik eszteitdejéhen megölettetett; amaz ugyan, a’ mint az isteni Tanító előre neki megmondta (áJán. XXI, 18, Í9.), keresztre feszíttetett, emez pedig mint Romai polgár lenyakaztatott. így haltak meg Kristusért külömb- féle tartományokban, és külömbféle kínok között a1 többi Apostolok is, kivévén szent Jánost, ki Kristusnak jövendölése szerint (Ján. XXI, 20—25.) tsak a3 Zsidó Országnak elpusztulása után nagy vénségben , és tsendesen végezte életét. A’ kik a' keresztény Hitért halált szenvedtek, azokat görög szóval Martyroknak az az tanúknak nevezzük; mert vérekkel és halálokkal tanúbizonyságot tettek Jesus tanításának igazságáról: a’ kik pedig a’ kínokban meg nem haltak, vagy a’ tömlötzböl szabadon botsáttattak, azokat deák szóval Confessor oknak, vagy vallóknak mond- gyuk. Üdével Confcssorok közé számiáltattak mind, a’ kik szentül éltek és haltak, ha a’hitnek üldözőitől legkisebbet sem szenvedtek is. Mind ezek iránt azt hitték a’ Keresztények, hogy ők holtok után meg vannak ditsöitve a*'mennyben; jó és hasznos dolog őket tisztelni és segítségül híni; közönségesen pedig Szenteknek neveztetnek. Nagy szorgalommal ösz- veszedték az ő testeket, tsontyaikat, hamvaikat, vagy cg) éb tulajdonaikat, mellyeket deák szóval Reliqniaknak magyarán maradványoknak mondunk, és mint annyi drágaságokat nagy botsben tartották, sót o' képeiket is tisztelték. Mig az üldözések tartottak, közönségesen éjjel, vagy hajnalhasadta föld alatt lévő üregekben gyűltek öszve a’ Keresztények a’ közönséges isteni szolgálatra, nem mintha féltek volna a’ liitért meghalni, hanem hogy ok nélkül nem akarták az életeket veszedelembe ejteni, az ellenségeiket felingerelni, és nekik a’ kegyetlenkedésre alkalmatosságot adni. Szent Justinus írja, hogy a’ Keresztények a’ hétnek első napján vagy Vasárnap a’ várasokbol és fa
