Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

52 jára, hogy inillyen azon népnek sorsa, meJIy a’ boszszú-» álló Istennek kezébe esik. Ezolta nem árthatnak a’ Ke­resztényeknek. Annál dühösebben keltek ki ellenek a’ Pogányok, és iszszonyuan üldözték őket. Három száz esztendeig tartott az üldözés, melly ha hébehóba megszűnt is, megmeg ki­ütött, és a" mit a’ kinozásra kigondolhat az ész, mind el­követtetett rajtok. Nints száma azoknak, a' kik Kristu- sért meghaltak. Péter és Pál Nero Tsászárnak uralkodása alatt, ki legelőször üldözte a’ Keresztényeket, mintegy Kristusnak C7dik eszteitdejéhen megölettetett; amaz ugyan, a’ mint az isteni Tanító előre neki megmondta (áJán. XXI, 18, Í9.), keresztre feszíttetett, emez pedig mint Romai polgár lenyakaztatott. így haltak meg Kristusért külömb- féle tartományokban, és külömbféle kínok között a1 többi Apostolok is, kivévén szent Jánost, ki Kristusnak jöven­dölése szerint (Ján. XXI, 20—25.) tsak a3 Zsidó Ország­nak elpusztulása után nagy vénségben , és tsendesen végez­te életét. A’ kik a' keresztény Hitért halált szenvedtek, azokat görög szóval Martyroknak az az tanúknak nevez­zük; mert vérekkel és halálokkal tanúbizonyságot tettek Jesus tanításának igazságáról: a’ kik pedig a’ kínokban meg nem haltak, vagy a’ tömlötzböl szabadon botsáttattak, azokat deák szóval Confessor oknak, vagy vallóknak mond- gyuk. Üdével Confcssorok közé számiáltattak mind, a’ kik szentül éltek és haltak, ha a’hitnek üldözőitől legki­sebbet sem szenvedtek is. Mind ezek iránt azt hitték a’ Keresztények, hogy ők holtok után meg vannak ditsöitve a*'mennyben; jó és hasz­nos dolog őket tisztelni és segítségül híni; közönségesen pedig Szenteknek neveztetnek. Nagy szorgalommal ösz- veszedték az ő testeket, tsontyaikat, hamvaikat, vagy cg) éb tulajdonaikat, mellyeket deák szóval Reliqniaknak magyarán maradványoknak mondunk, és mint annyi drá­gaságokat nagy botsben tartották, sót o' képeiket is tisz­telték. Mig az üldözések tartottak, közönségesen éjjel, vagy hajnalhasadta föld alatt lévő üregekben gyűltek öszve a’ Keresztények a’ közönséges isteni szolgálatra, nem mint­ha féltek volna a’ liitért meghalni, hanem hogy ok nélkül nem akarták az életeket veszedelembe ejteni, az ellensé­geiket felingerelni, és nekik a’ kegyetlenkedésre alkalma­tosságot adni. Szent Justinus írja, hogy a’ Keresztények a’ hétnek első napján vagy Vasárnap a’ várasokbol és fa­

Next

/
Oldalképek
Tartalom