Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

255

mellyben neki a1 világnak válíságáért fel kell áldoztatni, azzal pedig az ó Testamentomnak is végére szakadni, és az újnak elkezdődni (Luk. XXII, 15, 19, 20. Mát.XX\í, 28.). 3-or Abban akarta az ő szenvedésének és halálának

(Luk. XXII, 19. 1 Kor. XI, 26.), valamint 4-er az irántunk határ nélkül való szeretetének örök emlékezetét hagyni (Ján. XIII, 1.); ’s ezért 5-ör örökre velünk egyesülni (Ján. YI, 57, 58.), egyszer smind pedig 6-or érezhetőképpen szemünk eleibe tüntetni, hogy valamint azonegy asztalban minden személy válogatás nélkül mindnyáján részesülünk, úgy mindnyáján egy házinépet, Kristusban egy testet teszünk (I Kor. X, 17.). Végtire 7-er az Oltári Szentségnek a jövendő ditsőség zálogának kell lenni (Ján. VI, 55.).

3. Annak mivolti két része nevezetesen matériája a' kenyér és bor, formája pedig ezen szavak : Ez an én testem. — Ez az én vérem, vagy Ez az én véremnek kelyhe; mert Kristus Urunk is ezekkel élt az utolsó vatsorán, ó utánna pedig az Apostolok, és minden üdőbéli Keresztények, a' mint a’ szent Atyáknak (Cypr. ep. 63. Tért. e. JVIarc. L. IV. Iren. L. III. c. 2. Just. Ápol. útra. Hier, in doa. c. YI. Chrys. Honi. I. de Juda prod.) , egyházi Gyülekezeteknek (Cone. Chalc. Act. 3. Flor. Deer, uni.), és Ekklesiáknak szertartásos könyvei (Bingh. őrig. eccl. vol. YI. L. 15. c. 2. §. 7 ) bizonyíttyák.

A' Matériára nézve a’ mi különösen a‘ kenyeret illeti, akár kovászos, akár kovásztalan, tsak búza lisztből és vízből készített legyen, valóságos kenyér, és az Oltári Szentségre képes szer, valamint a’ régi Keresztények is inost illyennel, most amollyannal éltek. Azonban már az Apostoloknak üdéitől fogva a’ Napkeleti vagy Görög Ekkle- siához tartozó Keresztények gyakrabban éltek kovászos kenyérrel mint kovásztalannal, mivel az Apostolok is, kik Napkeleti tartományokban prédikáltak, tőlök vett hagyomány szerint ollyant választottak, a’ miért a' mostani egyházi fenyíték szerint nem is szabad nekik másfélét az Oltári Szentségre venni mint kovászosat. A: Napnyugoti vagy Romai szertartásnak pedig Xlldik század előtt most kovászos most kovásztalan kenyeret vettek a’ végre nem tsak azért, hogy a’ napnyugoti tartományokban predikálló Apostoloknak közönségesebb és gyakortább példája ^ és tőlök aett hagyomány erre bir bennünket, hanem azért is, hogy hihetőképpen Kristus is az utolsó vatsorán kovásztalan kenyérrel élt, mivel akkor rendelte az Oltári Szentséget, mi-