Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

109

(Ján. I, 46—51. IV, 17, 18.}. Mikor vámpénzt keitek tóle, Pétert a' tengerhez küldte, hogy halat fogjon, és az elsőnek szájában egy Stater nevű pénzt talál, mellyet érette és magáért fizessen meg (Mát. XVII, 20.). Tudta ő a’ Farizeusoknak és írástudóknak gonosz gondolattyait, felfedezte, és megtzáfolta azokat (Luk. XI, 17.). Tudta, hogy a’ Tanitványi is egy úttyokban az elsőségről vetekedtek , cs őket az alázatosságra megintette (Mark. IX, 32— 36.). Mindentudásból vannak a1 szenvedéséről és haláláról, Judásnak árulásáról, Péternek megtagadásáról, Jeru- salcmnek elpusztulásáról, a' Tanitványinak üldöztetéséről, az Evangyeliomnak egész világra való terjedéséről, és annak végezetéig tartó állandóságáról való jövendölései is; azért mikor azt kérdezte Pétertől, ha szereti-é, igazán felelt Péter: Uram! te mindeneket tudsz; te tudod3 hogy szeretlek téged (.Ián. XXI, 17.).

Az örökkévalóság, mindenhatóság, mindentudás isteni tulajdonságok, és a’ többiektől elválaszthatatlanok úgy, hogy a’ kiben tsak egy is azok közül megvan, meg kell lenni abban a’ többinek is, és annak igaz Istennek kell lenni. De már azt az isteni tisztelet és imádás is illeti; a’ mint Jesus is azt megkívánta: Az Atya, úgymond, nem ítél senkit, hanem minden Ítéletei a? Fiúnak adott, hogy mindnyáján tisztellyék a' Fiút, a" mint tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a’ Fiút, nem tiszteli az Atyáta’ ki óiét küldötte (Ján. V, 22, 23.).

Dávid Király egyik Zsoltárjában (CIX.) a’ Megváltót Istennek nevezi, őtet mint az Istennel egyenlőképpen uralkodót, a’ megváltói tisztét és gyarapodását egy bátor erősen megvívó, nagy hatalmasan hódító, és ditsőségesen uralkodó hadivezér tetteinek ábrázolattya alatt adgya elő, melly Zsoltárt Jesus magára mint Megváltóról magyarázta éppen akkor, mikor az ellenségei külömbféle kérdésekkel megtámadták, hogy a’ beszédgyében megfogják, és nem tudtak a’ magyarázása ellen valami kifogást tenni (Mát, XXII, 41—46.).

Jól értették a’ Zsidók, hogy Jesus magát Istennek adgya ki, azért nem egyszer mint istenkáromlót megölni akarták (Luk. IV, 29. Ján. II, 24. VII, 32, *5. VIII, 59. X, 31, 39. XI, 53.). De Jesus soha sem húzta viszsza a’ szavát, sem valami magyarázattal nem simította el: a’ mivel mindazonáltal tartozott volna , ha magát nem igaz és valóságos értelemben mondta volna Istennek; sőt inkább a1 tsudatetteire mutatván, azt kérdezte, ha vallyon