Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
37 felékesfttetett, lerontatik úgy, Hogy cgy kő nem marad meg a' kövön, a7 Zsidó nemzet pedig rabszolga gyanánt a’ világnak minden nemzetségei közé eladatik; és ezeket még azon üdőben élő emberek tapasztalni fogják. Előre megmondta a7 Tanitványinak is , bogy őket gyűlölni, várasrol varasra kergetni, és üldözni fogják annyira, bogy a* ki őket megöli, azt fogja gondolni, hogy kedves szolgálatot tesz az Istennek: de azért még is a7 világra terjed az Evan- gyelioma, világ végezetig megmarad az ő országa Anya- szentegyháza úgy, bogy a7 pokol sem vesz erőt rajta (Mát. X. XVI, 18. XXIV. XXVI, 21—35. XXVIII, 18—20. Mark XIII. Luk. XXI. Ján. XVI, 2.). Mind ezek ponto* san betellyesedtek. Az ő gondolkodásának, beszédeinek, tsclekedeteinek módgyábol legjobban kitetszik, hogy miilyen természettel birt, és hogy ő eleven példája volt a7 Religiónak, mel- lyet tanított. Fáradhatatlan volt a7 tudatlanoknak oktatásában , a1 bűnösöknek térítésében, a7 szenvedőknek vigasztalásában, mindnyájoknak a7 végtzéllyokhoz való vezetésében. Ezen foglalatosságokért sokszor elhagyta az ételét, italát, nyugodalmát, még az éjjeli álmát is. Igazán a7 gyümöltseiröl ösmerhetni a’ fát. Semmi haszonkereset, semmi ditsőségkivánat sem ösztönözte ezekre; még a7 tsudatévő erejével sem élt a7 maga hasznára. Futott, és elrejtette magát, mikor királlyá akarták tenni; saját vallása szerint pedig, midőn a’ rókáknak lyukok, és a’ madaraknak fészkek van, neki helye nem volt, a7 hová a7 fejét hajthatta volna (Ján. VI, 15. Már. VIII, 20). Több ízben erősítette, hogy nem a7 maga, hanem az Attyának akarattyát tellyesíteni, és mindent, a' ki benne hiszen, üdvözíteni jött (Ján. V. VI. VII.) ; tehát az isteni és felebaráti szeretet, az Istennek ditsősége, és az embereknek üdvössége volt mindenekben az ő ösztöne, de egyszer’smind az ő tanításának talpfala, sommája, fő parantsolattya is. Az Istennek szeretetéböl és az ő ditsőségének kívánásából legörömestebb foglalatoskodott az Istennel, hozzá gyakrabban még pedig éjtzakánkint is buzgón imádkozott, mindenben látta és érezte az Istennek jelenlétét; minden jót szépet tőle származtatott, minden hálát köszönetét őtet illetőnek mondott, minden foglalatosságaiban, minden örömében és szenvedéseiben hozzá emelte a7 szivét elméjét, benne hclyheztettc a" bizodalmát. Éppen ezért a7 nagy isteni szeretetért kedvelte az embereket is mint az Istennek képeit. Kiváltképpen a7 hazafiainak
