Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
66 vagy a’ szabad dolgokon erőszakot tegyen. Ide járul mé a" tapasztalás is. Az emberek tudniillik egymásban kii lömbféleképpen, úgy' mint szóval, példával, jellel, intés sei, tselekedettel külömbféle indulatokat támasztnak, egy mást erre amarra hajtyák a nélkül, hogy a’ szabad akaratot erőltessék; hogy kételkedgyünk arról, bogy az Isten, ki az embereknek szivét alkotta, azt sokkal inódoLábban megteheti ? Yégtire az Any^aszentegyháznak tanítása, hogy az Isten az ő külső és belső kegyelmeivel vezeti és kormányozza az embereket (Conc. Trid. Sess. VI. ean. 4.); már pedig ismét az Any aszentegyháznak tanítása tarty a, hogy az ember egygyezhet, vagy ellenkezhet azokkal, tehát szabad akarattal bir. Senki se vesse az erkoltsi gondviselés ellen: hogy ha az Isten az erkoltsi világnak gondviselője, akkor 1-ör miért megy a’ jóknak dolga rosznl, a roszaké pedig jól? 2-or Miért nem veszi az isten a^ bűnnek elejét, és az embereket hadgya vétkezni? 3-or Miért nem alkotta az embert inkább ama’ boldogtalan szabadságnak híjával, mellyel annyiszor viszszaél? 4-er Miért nem alkotta, ha szabad akarat nélkül nem alkothatta, úgy', hogy mindenkor jóhoz szitíson úgy, mint az Isten, vagy mint az angyalok? Ezekre egyátallyában ez a’ felelet: Az erkoltsi világ, a' mint e’ földön van, sem tiszta erköltsnek , sem tiszta boldogságnak, hanem készületnek, nevelésnek, és érdemtételnek helye, mellyen a1 véges tehetségű, és gyarló embernek tiszta tökélletcsségre és boldogságra garáditsonkint emelkedni kell; ezért a’ világtól sem tökélletlenségek és hibák, sem testi és lelki, érzeményes és erkoltsi viszontagságok, vagy szerentseváltqzások el nem maradhatnak, hanem azokon mint annyi gyakorlásokon kinekkinek át keil esni, ’s ezen közben magának erkoltsi érdemet gyűjteni. A’ jók mint arany a’ kementzében, vagy mint napfény a’ fergeteg után ditsőségesen kitűnnek; a’ roszak pedig mint gyökér nélkül való növevény a’ boldogságnak napja alatt is kiszáradnak, a’ fergetegek között is kiszaggattalak. Különösen pedig az első ellenvetésre: Nem mind jók, a kik azoknak látszatnak, mert vannak képmutatók is. Azután az igaz is hétszer azaz többször napjában elesik, sőt még a’ legigazabb is, ha azt gondollya, hogy nints bűne, magát tsallya (Péld. XXIV, 16. I Ján. I, 8.); tehát ha szenvednek az igazak, azzal pótollyák a’ vétkeiket, vagy azokért eleget tesznek. De nem is mind ros/, a’ mit az emberek annak tártnak, mert az isteni gondviselésnek planumát,
