Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

leíkező dilsőség nyilaíkoztattasanak ki; tehát a» ember végtzéllyának is ollyannak kell lenni, hogy a’ világnak ezen közönséges végtzéllyával ne ellenkezzen, sőt inkább annak megvalósítására eszközül szolgállyon (valamint minden egyenes és közelebbvaló tzélok a’ végtzél megvalósításának eszközei}: Hlyen pedig az erkölts és azon érdemlendő boldogság. Mert a’ ki gyakorollya az erkoltsöt, az tiszteletet és engedelmességet mutat az Istennek, és otet ditsőíti; az Isten is midőn a’ maga részéről jutalommal koronázza az embert, kinyilatkoztattya a’ maga ditsőségét: ellenben ha az ember az erkölts iránt hívtelen, elvonnya ugyan mint szabad akaratú teremtmény az Istentől a1 köteles ditsősé- get; de midőn ezért az Isten őtet megbünteti, és rajta a' maga igazságát mutattya, maga pótoilya a' tsorbát, mellyct ejtett azon az embernek hivtelensége, ’s így éri el mindenkor az ő tzéllyát az Isten, mellyre a’ világnak alkotásában arányzott.

A’ mi eddig az embernek végtzéllyárol hoszszasan eló van adva, ugyanazt röviden szokták felelni a* Katekismus- tanuló gyermekek ezen kérdésre: Miért teremtette az Isten az embert ? Hogy neki szolgállyon, és iidvözüllyön. Hogyan ’s mikor szolgál az ember az Istennek ? nem arannyal ezüsttel, nem pénzzel, nem barommal, nem a’ rétek mezők termésével, sem a’ karoknak és egyéb testi tagoknak munkálatival; mert mind ezek Övéi, tetszése szerint osztogaUya ezeket kinek bővebben, kinek szőkébben az ő gondviselő keze; és ő benne élünk, mozgunk vagyunk (Agg. II, 9. Zsolt. XLIX, 9—13. Ap. Tsel. XVII, 25—28.}- IVem is egyedül tsak akkor szolgál az ember az Istennek, mikor imádkozik; mert jóllehet hogy akarja az Isten, hogy annak üdéjében imádkozzunk: de más üdőben megint mást az imádságnál még szükségesebbet parantsol. P. o. mikor éhen hal a’ felebarátom, vagy szállásra van szüksége, vagy ég a* háza, nem imádsággal szolgálok az Istennek, hanem ba a* felebarátomon segítek: vagy: szeretek imádkozni, de a’ mellett szeretek tsalni, lopni, hazudni, részegeskedni, fajtalan vagyok, roszul nevelem a’ gyermekemet, nem gondolok a’ tseíédem életével, ki meri mondani, hogy helyes isteni szolgálat az én imádságom ? Mit tesz tehát az Istennek szolgálni? Az Istennek szolgálni éppen azt teszi, a mit tesz szolgálni az embereknek, tudniillik másnak aka- ratyát tellyesíteni. Az Istennek akaratija pedig egy átallj -ban a’ mi sokféle kötelességünk ő iránta, magunk, és felebarátunk iránt, különösen a’ hivatalbéli tűnünk , egy