Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

48

méltóságát, állapottyát; hogy lehet az ember illy buta állapotban, az Istennek legjelesebb teremtménnyé, remek munkája e’ világon? Jesus Sirák fia hiondgya (XV, 14—18.): Az Isten elejétől fogva teremtette az embert, és az 6 tanéit sának kezében, hagyta ötét. Elejébe adta az ö parant solatit, és hagy ásít. Ha « parantsolatokat meg akarod tartani, és örökké kedves hiv séget szerezni, megtart nuk téged. Elődbe tette a’ fizet és a' tüzet; a’ melly- re akarod, nyújtsd ki a* kezedet. Az ember előtt az élet, és a' halál, a' jó és a‘ gonosz: a mellyik neki tetszik, az adatik nekn

Harmadik tulajdonsága a’ léleknek, hogy halhatatlan. Az ember, melly tulajdonképpen a’ lélek, az ő mivolta szerint, maga magának tz'él, alkutlan eszközetlen valami; azért annak tartóssága a’ merő esetieknek és eszközöknek sorsától nem függhet. Más teremtmények is oliy keveset ronthattyák el, a’ melly keveset teremthetnek valamit. Az Istennek sints oka azt semmiségbe taszítani, hanem inkább a’ tökélletességeinek, és azokból keletkező ditsőségének kinyilatkoztatásáért van oka az állandóságában fenntartani. Magátol sem oszolhat el mint egyszerű, test és részek mikul való. Kell tehát annak örökké megmaradni, az az halhatatlannak lenni.

2- or Tulajdona a’ léleknek, hogy bele van öntve a1 tökélletességnek cs boldogságnak ösztöne, melly benne eleintén mintegy bimbóba zárva van, üdével pedig a’nevelés, és míveledés úttyán hová tövább kifejlik, és előbbre halad a’ nélkül, hogy a’ tetőre, vagy a' legfelsőbb pontra érjen, ha szinte ezer esztendeig él is az ember. Hát a’ kik tsetsemős korokban meghalnak ? Vallyon híjában, és a’ nélkül, hogy a" tzéllyát elérje^ öntötte-é a’ Teremtő az előbbre törekedő tökélletességnek és boldogságnak Ösztönét, és mind a‘ kettőre képes voltot az emberbe? Kell tehát más világnak, következendőképpen az ember lelkének is halhatatlannak lenni, hogy a’ tökélletességnek és boldogságnak annyira óhajtott végső határára juthasson: külömben vagy nem bölts , vagy nem jó, vagy nem mindenható az Isten; mert tsak gyötrelem az embernek élete, és haszontalan.

3- or Az Istent is a" józan ész, és a’ szent írás után ügy kell nézni mint legszentebb, és legigazságosabb jutalmazod Már pedig a' tapasztalás bizonyíttya , hogy a’ jó lelkiösmcretű és istenfélő embernek e’ világon közönség! - sen roszul, az istentelennek pedig jól megy a’ dolga, sok-