Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

2. rész, vagy A' téteményes theologia

40

nak (Mát. XXV, 31.). 4-er Az Anyaszentegyháznak viszontagságaiban (Jele. XV. XVI.). 5-ör Az igazak körül fMát. XVIII, 10. Zsid. I, 14. Ap. Tsel. V, 19. XIÍ, 6. XXVII, 24.), kiknek imádságait, es jóságos tselckedeteit az Istennek bemutattyák (Jób. XII, 12. Dán. IX. Jele. V, 8. Alii, 3, 4.), a" hibájokért megfenyítették (II Kir. XXIV, 10.): ellenben a’gonoszokon boszszútálJottak (Ezek, IX. Jele. Vili. IX.), mint ama kintsrabló Heliodoruson, \agy kevély Herodes Agrippán (II Makk. III, 26. Ap. Tsel. XII,

23.), de a’ megtéréseken is örülnek inkább, bogy sem ki- lentzven kiler.tz igazon (Luk. XV, 7, 10,). Mind ezekért Isten fiainak (JóbXXXVISI, 7.), bölts, szent, jó, választott, mennyei angyaloknak (II Ivir XIV, 20. Tob. V, 27. II Makk. XI, 6. XV, 23. Luk. IX, 26. I Tim. Ar, 21. Mát. XXIV, 36.), az Úr, a' világosság angyalainak (.ián. \,

4. II Kor. XI, 14.), a’ jámbor bívek szolgai torsainak (Jele. XIX, 10. XXII, 9.) neveztetnek. Jóllehet pedig hogy a’ lelket ábrázolni nem lebet, mindazonáltal nem roszallya az Anyaszentegybáz, bogy az Angyalok szárnyas gyermekeknek, vagy szárnyas főknek rajzoltatnak. A’gyermeki test, az ő ártatlanságokat, és tisztaságokat (Mát. XVIII, 10. XXII, 30.), a’ fő az ő értelmes okos magok viseletét (II Kir. XIV, 20.), a’ szárnyak pedig az Isten akaratának tellyesítésében való pontos készségeket, és serénységeket jelentik (Mát. XI, 10. Zsid. I, 14.).

A’ mi aJ vétkes angyalokat vagy ördögöket illeti, bizonyosan nem tudni, hogy mi volt az a’ vétek, melly miatt az Isten kegyelmét és aJ menn}országot elvesztették; némellyel*: Lactantiussal (Instit. div. L. II. c. 8.) irigységnek, mások Tatianussal (Orat. adv. -Iraec.) hazugságnak tartották; amazok Bolts. II, 2. emezek Ján. VIII, 44. szerint. Azonban mivel mind a’ két hely arra mutat, mikor az Ördög már ördög volt, és megtsalta az első embert, hihetőbbnek látszik a’ szent Atyák többségének állítmánnyá, hogy kevélység taszította ki őket a’mennyből ; azért intette Tóbiás is a’ fiát: A3 kevélységet soha elmédben vagy beszédedben uralkodni ne liadgyadd; mert abból vette eredetét minden veszedelem (Tob. IV, 14.). És valóban ezen a’ tőrön fogta meg az ördög Évát is, mikor őtet azzal az ígérettel megszédítette, bogy megnyílnak a’ szemei, és jót és roszat tud, mint az Isten, ha a’ tiltott gyümöltsböl eszik (I Moy. III, 5.). Kevélységből támadt az irigység, melly- böl az embernek eredeti boldogságát el nem szenvedhették, és attól hazudva megfosztották. A* ördög tehát az emi