Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
3$ Kérdeni szokták a’ Tudósok, hogy miért alkotta az Isten e* világot? avagy másképpen: mirevaló ez a’világ? avagy tudományosan: mitsoda ennek a1 világnak végtzél- lya ? Tzéhiak mondgyuk, a’ mire arányoz valaki, a’ mire igazíttatik, vagy a’ mire való valami; az pedig, a’ mi igazíltatik a' tzélra, eszköz: p. o. a1 fának egyenes és legközelebb való tzéllya, hogy tűzre vagy épületre szolgál- lyon ; végtzéllya pedig hogy az embereknek életét könnyeb- bíttse, boldogíttsa; a’fa maga eszköz. A' végtzél mindenkor fellyebbvaló minden egyenes és közelebhvaló tzé- loknál; mert ezek amarra nézve valóságos eszközök: valamint az előbbeni példában a’ fának tüze vagy az épületre alkalmatos volta, melly annak egyenes és legközelebb való tzéllya, tsak eszköz az embereknek könnyebbítésére, bol- dogítására, melty a’ fának végtzéllya. Ezt előre botsájtván, azt szokták a’ Tudósok az előbbeni kérdésre felelni, hogy a’ világnak egyenes és legközelebb való tzéllya az, hogy az eszes valóknak, mijlyenek itt a’ földön az emberek, alkalmatos lakásul szolgállyon, végtzéllya pedig az Isten tökélletességeinek kinyilatkoztatása, és ebből ráháromlú ditsőség; avagy másképpen egyenesen azért alkotta a’ világot az Isten, hogy az észszel biró teremtményeknek lakására alkalmatos legyen, távolabb és végokból pedig a’ maga ditsoségéért. A’ mi ezen feleletnek első részét illeti, tagadhatatlan, hogy egyenesen azért van alkotva a1 világ , hogy az észszel biró teremtményeknek ollyan lakásul szolgállyon, a’ mellyen emezek az ő végtzéllyokat eszközölhessék. Ha tsak a’ földet veszszük, melly minket táplál, láttyuk, hogy a’föld, víz, kő, fa, fű, állat, hideg, meleg, esső , szél, levegő, egy szóval az egész természet külömb meg külömbféle módon az embernek szolgál, annak ezen földi lakását könnyebbíti, gyönyörűségessé, és alkalmatossá teszi, hogy azon magát hová tovább tökélletesíthesse, és a boldogságában előbbre haladhasson. A1 helyes okoskodás szerint ezt gon- dolhattyuk a’ napról, hóidról, tsillagokrol, és azokban lakó eszes teremtményekről is. Nehezen lehet azért észfonákság nélkül kétségbe hozni, ha egyenesen azért van-é te- cve a' világ, hogy az eszes valóknak alkalmatos lakóFontosabb a’ világnak végtzéllya, az Isten tokelletes- ségeinek és ditsőségének kinyilatkoztatása. em úgy kell ezt venni, mintha az Istennek boldogsága a világból eredő ditsóséggel szaporodna; mert ó világ nélkül is ün3 * r
