Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
31 kodik az 6 feleségéhez, és lesznek ketten egy testben. Nem azért alkotta az Isten az első aszszonyt a’ férjének oldalából , mintha egy darab földből nem alkothatta volna mint emezt: hanem itt is az emberi természetnek méltóságát akarta jelenteni, melly azt kivánnya, hogy a’ házas férj fi és aszszony egy testnek nézzék magokat úgy, hogy külön véve az egygyik is a’ másik is tsak feleség, mind a' kettő pedig egy egész; azért mint egy testnek tagjai egymást viszontag szeressék, ápollyák, segíttsék, egymással békességben egyességben éllyenek. Az első férjfiúnak Ádám, az első aszszonynak pedig Éva volt a’ neve. Ádám a' Zsidó nyelvnek ereje szerint verhenyes földet vagy agyagot (esz mert agyagból képeztetett a* teste. Ebből van azon szónak ugyanazon nyelven a’második ékelnie, melly szerint embert is tesz; megmeg a’harmadik, hogy keresztnév. Éva szó pedig ismét zsidóul élők annyát jelenti. 6-or Es vég- tire akarván az Isten az embernek alkotását jelesen befejezni , áldást mondott az első párra: Reteked gyetek, ésso- kascdgyaiok * és töltsétek be ei földei, és hajtsatok azt birodalmútok, alá, és uratkodgyatok a' tengernek halain, és az égi madarakon, és minden lelkes állatokon, méllyén mozognak a földön. Ezen áldással a' gyönyörűség para- ditsomaba helyheztette őket, bogy annak miveiéséve! elejét vegyék az unalomnak, és hasznos munkában gyón) őrködve boldogul töltsék az üdejeket. Ádám mint a’ földnek ura mindent szemügy alá vévén, mindennek tulajdon nevet adott. Minektitánr.a előadta volna Moyses a’ világnak teremtését , ezen szavakkal fejezi be a’ beszedg) ét: Lat a az Isten mindeneket, a’ miket alkotott vala , és igen jók valónak az az alkalmatosak arra, a* mire teremtre voltak. Ebből a’ következik, hogy ez a’ világ a’ maga nemében igen helyes, jó, és a' tzélra, a' mellyböl alkotva van, alkalmatos. Szent Pál Apostol is annyira jónak mondgya minden teremtményt, hogy azoknak tulajdonságaiban szinte az Istenségnek léteiét és képét láthatni (I Tim. IV, 4. Bom. I, 19, 20. Jób. XII, 7—9.). De a' józan ész is következteti ezt az Istennek tokélletességeiböl: ki mint mindentudó tudgya, hogy mellyik tzélra miilyen eszkö- zok,valók; mint véghetetlen jó és szent akarja, mint mindenható választhattya, mint véghetetlenül bolts valójában választya is azokat (I Moy. I. II. Jób. XXXIII, 6. Sirák XVII. Zsolt. IV, 7. Ap. Tsel. XVII, 20. I Kor. XI, 8,9.>