Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
245 nagogákban, a' Templomban, az Apostolok, a’sokaság, a’ Főpap, Pilatus előtt, nem világi böltselkedőnek Phi- losophusnak, hanem Isten küldöttének, fiának vallotta magát, hogy új Religiót taníttson , melíy nem az övé, nem emberi, hanem az Attyáé, és isteni; hogy magátol nem szóll, hanem a’ miket az Attyátol az Istentől hallott, azokat szóllya; a’ ki benne hiszen, nem ő benne hiszen, hanem abban, a’ ki őtet küldötte (Mát. XXVI, 63, 64. Luk. IV, 16, 22. Ján III, 17. IV, 34. V, 24, 36—38. VI, 29—40. VII, 16. 17. VIII, 26, 38. XII, 44—50. XIII, 31. XV, 15. XVII, 8. XVIII, 33—37.); és ezen bizonyításait szinte halálával megpetsételte. Illy magas Religio nehezen veheti Jesusnak merő emberi eszétől és tudománnyátol az eredetét, mert akár- melly éles ész, ha tsak kedvező nevelés, tapasztalás, hely, és üdőbéli környülállások által nem segíttetik, kivált minden más nemzetektől elkülönözött derületlen nemzetben, miilyen volt a' Zsidóság, nehezen haladgya meg a’ középszerűséget. Mar pedig ha szinte éles esze volt is Jesusnak mint embernek, de a) a’ Zsidó nemzet ar tudományoktól soha sem volt nevezetes, egészen tzeremo- niáktol függött, minden gondolattya tudománnyá tsak világi Messiáson fordult meg; és éppen Jesus üdéjében még a' polgári alkotmánnyá is dőlőfélben volt. b) Jesusnak szülői is, ha szinte jámborok voltak, de egyébkint szegények és tanultlanok. c) A’ külső nemzeteknél sem gyüjthette az ő tudománnyát; mert ha kiveszszük az ő tsetsemős korát, mikor Jósef őtet Herodes elöl Egyiptomba vitte, és mikor az észmivelés tőle ki nem telhetett, Gali- laeán és Judaeán kívül nem volt. Iffiúságát szülői mellett töltötte, Názárethben magok előtt a" Zsidók előtt megvetett városkában (Ján. I, 46. VII, 52) nevekedett. Honnan vette tehát azt a böltsességct, mellyel már tizenkét esztendős gyermek korában bámulásba hozta a’ Templomban a' böltseket (Luk. II, 47.) ? Sokkal tsudálatosabbá tette pedig magát mint nyilvánvaló Tanító clannyira, hogy nem egyszer kérdezték egymás között, hogy honnan vau egy áts fiának ennyi tudománnyá (Luk. IV, 22. VII, 15,)í Azért ha abból, hogy valamelly Religio magában a' szentséggel és igazsággal nem ellenkezik, a’ szerzője vagy hirdetője pedig tokélletes és minden kifogás nélkül való, meg nem következik is, hogy valóban Istentől kinyilatkoztatott és isteni: mindazonáltal Jesusbau és az ő Re- ligiójaban van valami különös, a' mi természet felett
