Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
■Vel, Vagy 8z emberi természetnek méltóságával, melly kivált erköltsös és tisztességes tettekkel nemesíttetik, és az embernek végtzéllyával meg nem férhet. Mert a' kinyilatkoztatott Religiónak szerzője az Isten, ki a’maga tökélletességeivel nem ellenkezhet; tehát azokkal ellenkezőt sem nyilatkoztathat ki. Szükséges pedig a1 kinyilatkoztatott Religio, hogy az embert az erköltsnek tör- vénnyeivel megősmertesse, azoknak tellyesítésére hathatósan indíttsa, így őtet nemesíttse, a’ végtzéllyára vezesse; azért nem lehet Istentől kinyilatkoztatott az a’ Religio, melly ezekre nem való. Az igazság pedig itt nem a' Religiónak bizonyos voltát, mellyröl még kérdés van, hanem tsak azt teszi, hogy sem magában, sem az észnek tőrvénnyeivel, se másképpen előtte bizonyos igazságokkal, vagy valóban történtt dolgokkal ellénke- zetet ne foglalJyon azért, mert a' kinyilatkoztatott Religio legfellyebbvaíó, se tsalni nem tudó, se meg nem tsalatkozható isteni észtöl van, mellynek képe és mása az emberi ész. Valamint tehát a’ legfellyebbvaíó ész az ember észszel nem ellenkezik, úgy a’ kinyilatkoztatott Religio sem ellenkezhet. Belsőnek mondatik ez a’ két tulajdonság azért, mert a’ Religiónak mivoltában kell lennie; valóügyelőnek pedig, mert az embernek magának, ki a' Religiónak valója, kell azokat, aJ mennyire az eszének éle terjed, és a' Religiót Ítélheti, nyomozni vizsgálni. Azonban mind a' kettő tsak tagadó értelemben jele a’ kinyilatkoztatott Religiónak, az az: tsak azt mondgya ki, hogy mellyik Religio nem lehet Istentől ki- nyilatkoytatott, tudniillik a' melly a’ szentséggel és igazsággal világos ellenkezetben áll: de azért, ha azzal megegygyez, sem következik még, hogy valóban kinyilatkoztatott és isteni; mert több iltyen Religiók lehetnek, vagy illyenek Játszathatnak, mellyeket mindazonáltal merő, hanem egyébkint ügyesebb emberi ész talált fel , ’s azért az embert az ő végtzéllyára sem vezetik. Szükségesek tehát más külső és tárgyügyelő jelek is, mellyek mint téteményes (positivus) petsétek egy bizonyos hiteles tekintettől külsőképpen nyomva legyenek a’ Religióra, és azt vitatólag Istentől kinyilatkoztatott- nak, Istentől valónak bizonyíttsák. Minekutánna az emberi nemzet akármi módon elütött az üdvösségnek vagy a’ végtzélnak igaz természetes úttyátol, melly eredeti állapottyában elégséges lehetett, az Istennek pedig tetszett az embert az ő megvesztegetett állapottyában 224
