Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
200 erköltsi törvényeknek megtartása, valamint a1 büntetést is azoknak megszegése, mikor a' lelkiösmeret az embert ditséri, és édes gyönyörűséggel jutalmazza, vagy ellenben feddi, és keserves furdalással bünteti, ’s azért sem Istenre sem Religióra nem szorult az erkölts. Mert a’ polgári törvények alá tsak a’ külső, tanúk által megbizonyítható, és polgári boldogságot érdeklő tselekedetek vetve vannak, és ezekben is a’polgári törvények tsak ollyan gátot vetnek a’ vásottságnak mint a’ pókhálók, mellyeken a’ darázsok átverik magokat, az apró legyek pedig fennakadnak, sőt még ezek is imitt amott átesnek rajtok, a’ hol résre találnak: az erköltsi törvények pedig még a’ legtitkosabb gondolatokra kívánságokra, ollyan szavakra és tselekedetekre is terjednek, mellyek- nek a' polgári boldogsággal semmi közök sints; ezekben tehát Isten nélkül az embernek végtzéllya el van hibázva. A' mi pedig a' íelkiösmeretnek szavát illeti, hát ha egy valaki a’ lelkiösméretét már annyira megedzette, hogy annak szavát éppen nem hallya, vagy tsak a’ rosz- ban gyönyörködik? hát a3 kinek üdeje sints a’ Jelkiös- meretének ditséretét vagy furdalását észrevenni, p. o. mikor a' katonát a’ háborúban eltalállya, vagy a’ lator gyilkosságának elejét veszi a’’ golyóbits , és mind a’ kettő egy szempillantatban meghal, hol marad akkor a’ jutalom és büntetés? elegendő lesz illyen esetekre is a’ Íelkiösmeretnek szava? avagy ezekben értéketlenek legyenek az erköltsi törvények? Ha tehát az ember nints arról meggyőződve , hogy van Isten az erköltsi törvényeknek megállapítója és megboszszullója, soha se lesz er- költsös, és ezen tekintetben a1 végtzéllyát sem éri el. De n) boldog sem lehet; mert nem világi boldogság jutalma az erköltsnek , hanem mennyei. Láttyuk , hogy itt sok erköltsös és jó lelkiösméretű ember eped a’ nyomorúságoknak súllyá alatt, a’ gonosz hízelkedő ostoba pedig uralkodik és bővelkedik, nyomja az ártatlant, üldözi a’ jámbort, tsúfollya a’ jó lelkiösmeretűt. Ki és hol adgya meg az erköltsösnek a’ jutalmat, a’ gonosznak pedig a’ büntetést, ha nem az Isten a1 más világon? Lám Isten és Ueligio nélkül oda van minden erkölts, minden boldogság; tehát szükséges a' Religio, hogy az ember a* végtzéllyát elérhesse. e) Szükséges a3 Religio még azért is, mert azt ki- vánnya a’ polgári társaságnak köz java és boldogsága. Nagyon hibáznak, a' kik azon fogva, hogy a' szent írás
