Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
179 nyomozására belsőképpen ösztönöztetek ; attól mint vaja mi rúgótol indíttatik leghatalmasabban azon erkölts t >rvé nyekn ek megtartására, mellyeknek talpvonásai sz vébe vaun ak vésve ; azon fogva tompíttya meg a’ bűnr tsalogató ingereknek tőreit, mellyeket a’ keblében hordoz , nemesítheti a’ méltóságát, elérheti a’ végtzéllyát, eljuthat a’ fő jónak bírására, melly minden kívánságot kielégít, a’viszontagságok között vigasztalást érezhet, a’ szerentsében magát mérsékelheti, minden sorssal megelégedhet, még a’ más világi boldogságnak édes reménységével is megtelhet, és e’ földet, mellyet siralom völgyének nevezni szoktak, mennyország tornatzáyá teheti, mágát minden földi alkotmányok között az Isten remekmunkájának nézheti. A’ Religiónak ezen áldott hathatósága, minden kifogás nélkül, minden korú nemű állapotú emberre elterjed, tsak önhibájával meg ne gátol- lya. Ezért a' Religio az Istennek Jegbötsösebb adománnyá e’földön, mellyhez képest minden egyéb tudományunk, ösztönünk, igyekezetünk, reménységünk, kin- tsünk , boldogságunk tsak — töredék; és a3 ki nem akar mint bután ide vetett állat akárhogyan tengődni, elmul- hatatlanul szükséges neki az előszámláltt tárgyak felöl igaz ösmereteket szerezni, azokat szivére venni, azok iránt arányos indulatokkal megtelni, magát azok szerint alkalmaztatni, az az — szükséges a*1 Religio (ánelly ő benne valóügyelővé lesz). b) Szükséges a’ Religio azért, mert a' religioi érzés az embernek természetébe elannyira ojtva van, hogy az emberségből kivetkezettnek látszathatik, a’ kiben nints Religio. Megvan benne az értelem , mellyel a’ világnak tulajdonságaiból mindennek okát, tzéllyát , tulajdonságát, hasznát, kivált ezeknek alkotóját minden tökélle- tességeivel egygyütt, a’ saját viszonyait is, mellyckben ezen alkotóval, önmagával, embertársaival, és a" többi világgal áll, ki nem nyomozni olly lehetetlen , valamint ép szemekkel a'napvilágot nem látni (Rölts, XIII, 1. Rom. I, 20.). Ismét a’ természete hozza magával, hogy a' mi érdeklőt, jót, hasznosat, jeleset, hatalmasat lat, vagy észrevesz, azzal nern gondatlan, az iránt nints hideg vérrel, hanem arányos érzésekkel viseltetik. Lehetetlen tehát neki a’ mindeneknek alkotója és gondviselője, minden jónak szépnek tökélletesnek tellyessége iránt indulatiannak maradniviszontagos tisztelettel , szeretettel, hálaadatossággal meg nem telni, az ő tetszést
