Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

■verést, éhséget szomjúságot, hányféle halált elszenved«* ni? De híjában; győzedelmeskedett a' keresztény Hit, elterjedt az egész világra, a’ Pogányoknak hamis Isteneit földhöz verte, azoknak imádóit pedig annyira elpusztította, hogy mostanában tsak ollyan nemzetek nem ösme- rik az egy igaz Istent, mellyeket a’világnak egyéb de- rülttebb részéhez képest szilaj vad nemzeteknek ne*> Veznek.

Igaz, hogy a' szent írásnak rrémelly helyein Isteneknek mondatnak: I-ör a’ bálványok (IKor. VIII, 5.), 2-or az ó Testamentomi Birák (Zsolt. LXXXI, 1, 6.), 3-or maga az ördög (ii Kor. IV, 4.). Azonban a’ szent írás tsak alkalmaztatasképpen adgya meg az isteni nevezetet a’ bálványoknak, mivel tudniillik a' Pogányok azoknak mondgyák őket; holott ugyanazon a' helyen, mellyen Isteneknek nevezi, semminek is mondgya. Az ú Testa- mentomi Birák is tsak az Istentől vett hatalomért mint az ő képviselői vagy helytartói azoknak neveztetnek; (tartsd Öszve Rom. XIII.): de mindgyárt utánna veli a’ szent írás : Ti pedig mint az emberek meghaltok , és mint egy a? Fejedelmek közül elestek. Az ördög végtire tsak azon boldogtalanokra nézve Istennek mondatik, a’ kik erköltstelen élettel szolgálnak neki éppen ollyan formán, mint szent Pál a’ dobzódókrol mondgya, hogy istenek a has (Filip. Ill, 19.).

Mind ezekre nézve hálaadó szívvel meg kell vallanunk, hogy egyedül tsak az Evangyeliom által jutottunk a’ bálványozasuak sötétségéből az egy igaz Istennek ös- méretére. Az Evangyeliom után tudgyuk, hogy tsak egy az Isten, a1 mennynek és földnek ura, minden nemzeteknek köz attya. Mennyire megvigasztalhat, és megnyugtathat bennünket, hogy senki sem árthat, ha az Isten velünk van (Zsolt. XXII, 4. Rom. VIII, 31.). Vidám kedvel és fiúi bizodalommal emelhettyük hozzá a' szemeinket, és minden viszontagságainkat rá bízhattyuk. Melly boldogtalanok voltak a' Poganyok a* sok Isteneknek imádói, kiknek mindenkor attól kellett tartaniuk, hogy megbántyák az egyikét, midőn a’másiknak kedvét keresik!

2-or Mivel egy Istenünk, egy köz teremtőnk, gondviselőnk, és atyank van, mind valamennyi emberek az Istennek egy házi népe, mindnyáján a' mennyei Atyának fiai, egymásnak pedig attyafiai vagyunk (Mát. VI, 9. XXIII, 8.); azért mint egy Atyának fiaihoz, egy házi