Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
kon, és az 6 fülei azoknak könyörgésein. Az Urnák tekintete pedig a’ gonosztévőkön , hogy elveszejt se a' földről azoknak emlékezetét > úgy mond szent Dávid (Zsolt. XXXIII, 16, 17.). — Tovább az Istennek jelenlétéről való emlékezet még vigasztalhat is a’ testi lelki veszedelmekben 5 mellyekben az embereknek segítsége távol van tőlünk. Mellettünk áll az Isten, és hatalmas karjával megoltalmazhat bennünket; biztathattyuk magunkat szent Dávidnak szavaival: As Ur igazgat engem, és semminek fiijával sem teszek. — Ha a3 halál árnyéka közevett járok , sem félek a gonoszoktól: mert te velem vasa (Zsolt. XXII, 2, 4.). Amen. 26. Katekezis Az Isten e éghet ellenül boldog, felséges, ditsdséges. Az Istennek tökélletességein épül az ő véghetetlen boldogsága , felsége, ditsösége. A’ mi az ő boldogság:it illeti, mikor az emberrel ollyan valami történik, a’ mi a' javára vagy örömére van, és semmi nélkül sem szűkölködik, akkor magát szerentsésnek szokta mondani; mikor pedig az egész állapottya illyen szerentsés történetekből áll, mikor minden kívánsága betellyesedik, magával és a’ sorsával megelégszik, akkor az ember boldog. A' boldogság azért saját tökélletességeiben való gyönyörködés, vagy az állapottyával való megelégedés. Mar pedig az Istennek lehetetlen az ő véghetetlen tökélletességein határ nélkül való örömének gyönyörködésének nem lenni, és az állapottyával legtökélletesebben meg nem elégedni, minthogy minden jó tőle van; tehat neki véghetetleiüil boldognak kell lenni. 2-or Az emberrel egygyütt terem a' boldogságnak ösztöne , melly szerint kiki boldogulni akar. De ha az egész világot bírja, sem elégszik meg a’ sorsával, hanem a’ világi boldogságnál még nagyobb tisztább tökéllete- sebb állandóbb után esdeklik; és ha soha sem mondaná a' szent írás, hogy nints a’ földön maradandó várasunk, hanem jövendőt keresünk (Zsid. XIII, 14.), természetes érzés urán is bizonyosnak tartya az ember. Ha tehát az Isten nem vaktában nem is az embernek gyötrelmére öntötte bele a’ boldogságnak ösztönét, nem tsak egy boldog helynek kell a’ más világon, hanem az Istennek 12 * 179
