Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
az ember gondolattyáhcz hasonló az Isten (Apóst, Tseh XVII, 22—29.). Szint* illyen értelemben szóllott Kristus Urunk is az Istennek inegmérhetctlenscgéröl, és mindenütt jelen- lettéről , mikor Garizim begyénél Jákob kúttyánál egy Samariai Aszszony ezeket mondotta neki: Ä* mi Atyáink e hegyen imádkoztak 3 és ti azt monágyútok> hogy Jcru- salemben van a* hely t a hol imádkozni kell, — AszszonyJ hidd el nekem, hogy eljött az óra , mikor sem es helyen, sem Jerusalemben nem imádgyák az Atyát , hanem lélekben és igazságban; tehát mindenütt, vagy a’ mint Majakiás Prófétánál olvasni: Napkelettől napnyugotig minden helyen áídoztatik ; és tiszta áldozat mutattatik be az ó nevének (Ján. IV, 20—23. Mala. I, 11.). De tálán valami illetlent mondunk az Istenföl, és az ő felségét alázzuk, mikor őtet mindenütt, és min- ,-denben jelenlévőnek vitattyuk? Nints a’ méltósága alatt, hogy a' ki az egeken uralkodik, és a' kinek labai alatt világok forognak, ügyellyen ollyan dolgokra, mellvek előttünk tsekély emberek előtt is megvetésre méltók ? minden szemétben rútságban jelen legyen? Nyomorult és híjában való ellenvetések! rövid látású és valóban tsekély embereknek beszédei! Vallyon honnan vannak, kitol vették lételeket, kinek gondviselése után állnak ezek az úgy nevezett tsekélységek, megvetésre méltó dolgok, ha nem az Istentől ? Nem arra valók é, hogy a’ világot tökélletessé, és a1 tzéllyára képessé tegyék? Hogy lehetnek azért tsekélységek, megvetésre méltók, és ruták annak szentéi előtt, a’ ki minden világi valóságoknak egymással való öszvekaptsolását, nagyobbak- - nak a1 kisebbektől való függését lattya l Ki meri hijá- banvalónak mondani, a’ minek alkotását és gondviselését az Isten a” világnak allandósagara szükségesnek tar- tya? Egy előtte a1 gyémántnak, es fövénynek, az aranynak és vasnak, a5 tzedrus és fűzfának, a’ palotáknak e» szeméthelyeknek bötse. Valamint a’ napsugár meg nem motskíttatik , mikor a1 ganéjos helyeket megjárja: úgy az Istennek felsége sem szenved azzal, hogy a'iegrutabb helyeken, es undorító tárgyakban jelen van, mellyek tsak előttünk illyenek , nem pedig a’ természetnek Era előtt. Jelen van ó meg a"' gonoszokban is , mikor vétkeznek, de nem mint szerzője vagy segítője a’ gonosznak, hanem mint gondviselője az embernek, kinek sza177
