Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

154

Tulajdonságai ezen igazságnak: 1-ör hogy minden emberre, és annak minden külső belső tetteire terjed; mert az ő szentsége mind ezeket törvény alá vetette. (Jer. XVII, 10. Mát. X, 42. XII, 36. Luk. XII, 58. I Kor. IV, 5. II Kor. V, 10.). 2-or Hogy minden részrehajlás és személyválogatás nélkül való; emberi Ítéletektől független ; nem külső szin tekintet és méltóság szerint veszi az embert, vagy annak tetteit, hanem a’mint van (Rom. II, 1—3. II Kor. V, 10. Kol. Ili, 25.). 3-or Hogy bölts; mert midőn magát egygyes személy iránt kimu-tattya, az egész emberi nemzetnek javára ügyel. Különösen a-’jutalmazásban adakozó: a’ büntetésben pedig mérséklő, és szánakodó. Ok nélkül senkit sem büntet; nem is annyira azért büntet, hogy rontson és öllyön, hanem hogy ébreszszen. Nem bünteti, a’ ki fenyegetéssel észretér; megszűnik a’ büntetéstől, mihelyest a’ bűnös eleget tett (Zsolt. LXXXV, 5. CII, 13. Isa. XXVIII, 23—29. Ezek. XVIII, 30—32. I Kor. XI, 1—11.). 4-er Hogy megfoghatatlan; az egygyikét legszentebb oskolában is elfajulni hadgya mint Judást, a’ másikot pedig latorságbol is pe- nitentziára meghija, és szinte halála óráján kegyelmébe fogadgya, mint a’ megtérít latrot; az egygyikét ötven esztendeig tűri, és azután megtéríti, mint Manassest, a'1 másikot pedig két esztendeig is alig szenvedi, és megbünteti, mint Amont Manassesnek fiát; sőt egy hibáért is üdéig és örökkévaló büntetéssel boszszút áll, mint a" vétkes angyalokon és az első szülőinken (Zsolt. XXXV,

7. I Moy. III. II Krön. XXXII. Luk. XXII, 3—6. XXIII, 40—43. II Pét. II, 4. Jud. 6.). 5-ör Minden esetre rettenetes azért is, hogy illy megfoghatatlan ; azért is hogy a’ sziveket vizsgállya, és a’ veséket próbállya ; minden hivalkodó szóról számot kér, és az atyáknak vétkét a’ harmadik negyedik nemzetségen is megboszszúllya (II Moy. XXXJI, 34. V Moy. V, 9. Jer. XVII, 10. Mát. XII, 36. XIII, 32—38.).

Hogy az Isten illy igaz fizető, a' jóknak jutalmazó- ja, a’ gonoszaknak pedig büntetője, 1-ör abból az ész- fogásbol is önkényt következik, mellyel őtet Önmagában véghetetlen tökélletességű , tehát legszentebb legböltsebb mindentudó mindenható valóságnak tartyuk. Ha szent, kell neki az erköltsi jót nem tsak önmagában szeretni, hanem abbanvaló kedvetöltét tseiekedettel is megmutatni, és azt attól is megkívánni, a’ kit a’ maga neméből, a' maga képére, és hasonlatosságára alkotott. Ha bölts,