Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
12 az én gonoszságom, hogy sem botsánatot érdemellyek. És ezután gyötrődvén a’ lelkiösmeretnek furdalásaitol, elkezdte a*' bujdosó életét, mig Lamek nevű negyed izű unokájától, ki szerette a’ vadászatot, a" mint tartyák, vad gyanánt meg nem öletett. Káinnak maradékai nem meszsze estek az ő törzsökfá- joktol; rósz életűek voltak ; és minekutánna Öszveházasod- tak volna Sethnek istenfélő maradékaival, kit az Isten Ádámnak Abel helyett adott, annyira megromlott az emberi nemzet, hogy az Istennek tiszta szemei el nem nézhették. Elvégezte, hogy Noé házán kívül, ki istenes ember volt, az egész emberi nemzetet vízözönnel eltöröli; azért parancsolatot adott neki, hogy építtsen magának egy bárkát, mcllybe magát, a’ feleségét, Sem, Kám, Jáfet fiait, ugyanannyi menyeit, azon kívül minden nagyobb ’s kisebb állatokból, mellyek a’ vízben el nem élhetnek, egy két párt egy esztendőre szükséges eledellel bevonhassa. Öt száz esztendős volt ekkor Noé, és száz esztendeig dolgozott a bárkán, melly üdő alatt ezerszer meg ezerszer kitanulhatták tőle az emberek, hogy min és mi végre dolgozik, még sem jobbultak meg; azért az Isten is véghez vitte a’ büntető szándékát. Minekutánna bevonta volna magát Noé a’ bárkába , a’ mint meg volt parantsolva, (a’ vil. 1656-dik észt.) megárasztotta az Isten az egek tsator- náit, negyven nap és éjtzaka tartó égszakadással, a’ földnek gyomrában lévő mélységből is annyi vizet nyomott ki a’ föld színére, hogy a’ legmagasabb hegyeket tizenöt könyöklőivel meghaladta a’ viz. Elveszett akkor a’ bárkán kívül minden, a’ mi a’ vízben el nem élhet; hijában való volt a’ hegyre mászás sirás jajgatás. Tsak Noé , és a’ kik a1 bárkában voltak, maradtak meg. Egy esztendő múlva megapadtak a’ vizek, és a’ föld kiszáradt. Akkor megnyitotta Noé a’ bárkát, és szárazra szállott; mindgyárt pedig hálaáldozatot is mutatott be az Istennek, melly annyira megtetszett, hogy megígérte, hogy többé vízözönnel soha se látogattya meg a’ világot; és ennek örök jelévé tette a1 szivárványt. Azonkívül megáldotta őtet, és a’ fiait; hatalmok alá adta az egész földet, eledelül rendelte nekik az állatokat és halakat. Kám roszul érdemiette meg az áldást. Noé tudniillik szőllőt plántált, és mivel a’ bornak erejét nem ösmerte, megittasodott. Kám a’ mezítelenségéből tsúfot űzött, Sem és láfet pedig háttal fordulva palástot vetett az attyára, ki
