Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
125 az erköltsben megerősödgyön, Egyiptomnak Allkirállya, több szomszéd tartománynak, magának az édes Attyá- nak, és testvéreinek az éhségtől megőrzője szabadítója legyen. Ezek roszat gondoltak felőle, az Istennek boltses- sége pedig azt jóra fordította. — Moyscst .irra valásztotta volt az Isten, hogy az ízsrael népét kivezesse Egyiptomból, és az iga alól megszabadítsa, mellyel ott meg volt terhelve. Azért már tsetsemős korában megtartotta őtet, mikor a’ Királynak parantsolattyára vizbc kellett hányni a’ ferjíi zsidó gyermekeket; királyi Udvarban növekedett, az Egyiptombélieknek, kik akkor minden nemzetek között legderiilttebbek voltak , tudománnyaira oktattatott, ember korában sok viszontagságon átment, és minden környülál- lásai úgy el voltak arányozva, hogy az Istennek igeretei iránt való hitben, az ő parantsolattyai iránt való engedelmességben erősödgyön , és az ízsrael népének vezérlésére mindenképpen ügyes alkalmatos legyen. — így szoktatta az Isten Dávidot is a’ szenvedésnek útfyán a1 szeretetre engedelmességre bizodalomra. 6*or Hogy egész nemzeteknek viszontagságait, jóra fordíttya az Isten, világosan kitetszik a’ Zsidó nemzetnek példájából, mellyet a’ világnak minden nemzetségei közül magának azért választott ki , különös gondviseléssel, tsu- dákkal, törvénnyel, papsággal, áldozatokkal, isteniszolgálatokkal, egyházi és polgári alkotmánnyal minden más nemzetektől elkorlátolt, hogy abban az ő ösinerete és tisztelete, a’ világ Megváltójának örvendetes reménysége kellő divatban fennmaradgyon. Mint rabszolgasághoz szokott, durva nevelésű, nyakas, és bálványozásra hajlandó nemzetet érzeményes , és jobbára rettentő eszközökkel tartoztatta a’ parantsolattyai mellett. Nagyok és számtalanok voltak a’ jótétemények, mellyekkel az engedelmességét és erköltsös életét jutalmazta: de nem külömbek a' tsapásek is , mikor a’ szomszéd pogány nemzeteket bálványozásban követte^ és éppen azoknak adózni szolgálni kénytelen lett. Mind a1 két út atyai, hanem érezhetőbb intés volt, hogy ébren legyen a’ nemzet; és szüntelen visellye, szeme előtt, hogy ki az igaz Isten, kinek ’s hogyan kell szolgálni, miképpen keli a' megváltásnak nagy jóléteménnyére készülni. 7-er Éppen ez a’ megváltásnak jótéteménnyé az isteni böltsességnek remek munkája. Négy ezer esztendőtől fogva sínlett a' világ a’ bálványozásnak és fesletségnek súllyá alatt. Nem volt elme, melly meg tudta volna mutatni, hogy ki és mi az igaz Isten; mikint ke|l őtet tisztelni, a’
