Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

ill

egy egészet tesznek úgy, hogy a*1 világ tsuda mestcrségú roppant alkotmány. Kell azért az Istennek is mint a1 világ alkotójának és gondviselőjének észszel és akarattal, pedig igen éles és mélyen látó észszel, és ellentállhatatlan hatalmas akarattal bírni, élőnek, és léleknek, sőt az élet kútfejének, és legfőbb léleknek lenni; mivel ő ád életet, lehelletet, és mindent mindennek, ő benne él, mozog, és van minden. Az Isten tehát élő lélek.

Az előbbeni tanításokban mondva volt, hogy első, a’ mit az Istenről gondolhatni, az, hogy önmagától van, mint ollyan pedig örökkévaló, minden más valóságtól független, és változhatatlan: második, a’ mit róla vitatnunk kell, az, hogy élő valóság, és pedig merő lélek.

A’ mi különösen az életét illeti, a’ szent írás ezen igazság után, hogy van Isten, semmit sem ver az embernek fejébe és szivébe annyira, mint azt, hogy az Isten él, azaz: hogy ő legfellyebb való észszel és akarattal munkálkodik. Mindgyárt kezdetben előadgya, hogy mint munkálkodott hat nap a’ világnak alkotásán; mit tett a’ megesett első emberekkel, a" Babylon tornyának építőivel, a’ Sodorna, és Gomorrhabéliekkel, Abrahámmal, Izsáakkal, Jákobbal, és az Egyiptomból költözködött Izsrael fiaival. Az Isten maga, mikor a’ Synai hegyén kiadta a’ tíz pa- rantsolatot, és az elsőben azt hagyta meg, hogy ő egyedül az igaz Isten, azért hamis Isteneket ne hidgyenek, se ne imádgyanak; a’ másodikban, hogy adgyák meg neki a’ köteles tiszteletet, és gyalázattal ne illessék; a’ harmadikban , hogy a’ hétnek utolsó napját az ö különös emlékezetére ünnepeliyék meg, e’ három parantsolatot azzal erősítette, hogy ő igazán isteni módon munkálkodó, kö- vetkezcndőképpen élő valóság, a1 többi Isteneknek tartattak pedig mint hivalkodók tunyák dologtalanok és buták semmik. En vagyok , úgy mond, a te Urad Istened, o’ ki téged kihoztalak az Egyiptus földéből a’ szolgálatnak házából. Idegen Isteneid ne legyenek én előttem. Fara- gott képet ne tsinálly magadnak , se valami hasonlatos- sagot, tnelly oda fel az égben vagyon és melly a földön itt alatt s sem azokét, mellyek a' vizekben vannak «’ föld alatt; ne iméidgyad azokats se ne tisztellyed. En vagyok ál te Urad Istened erős boszszúálló, meglátogatván az atyák hamisságát d fiákban harmad és negyed iziglen azokban, a' kik gyűlölnek engem, és irgalmasságot tse- lekedv én ezeriglen azokkal, d kik engem szeretnek, és megtartyák a’ párán: solatimat. Ne vegyed htjában a’ te