Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

kozhat; esetiség, és változás az 6 természetével ellenkezik: külöinben nem véghetetlen tökélletességű valóság. A’ mint van most, úgy volt véghetetlen ezredektöl fozva, és úgy lesz véghetetlen ezredekig. Igazán és istenesen inondgya szent Dávid : Uram! te kezdetien fjindáltad a földet, és a’ te kezeid alkotmánnyal az egek. Azok elvesznek, te pedig megmaradsz; és mind megavulnak mint a ruha; és mint az öltözetet megváltoztatod őket, és elváltoznak : Te pedig ugyan az vagy ; és a le esztendeid el nem fogynak (Zsolt Cl. 26—28.). Szent Jakab pedig: Az Istennél nints változás sem at változásnak arnyékozása (I. 17. tartsd ószve Mala. III. 6.).

Ki nem enyészik el ezekről elmélkedvén a’ gondolat- tyaiban? Egy teremtett lélek sem foghattya meg, hogy mi a1 teremtetlen és változhatatlan lélek, hát én, kinek napjai alig egy arasztnyiak, és szüntelen változók, hogyan fogjam meg? azért tsendes álmélkodásomban imádom , a' kit meg nem foghatok. Az örökké változhatatlan legyen az én szüntelen való elmélkedésemnek tárgya, nem hogy az ő véghetctlenségét kiineríttsem, mitsoda balgatagság volna is ez? hanem hogy midőn értem, hogy melly véghetetlen az Örökkévaló és változhatatlan , annál elevenebben lássam, hogy melly tsekély cs semmi vagyok önnönmagam.

Értsd meg ó ember! hogy a’ te Teremtőd és Gondviselőd örökkévaló. Mi nagy ösztön ez, hogy az életünknek kevés napjait jóban foglallyuk, a’ miért Kristus örök életet ígért? Mi nagy vigasztalás, hogy e’ világnak egy szem- pillantatig tartó viszontagságait, mellyek az örökkévaló és fő módon nagy ditsőségnek voltát megszerzik, békével vi- selíyük? Mi nagy balgatagság, ha az üdeigvalókban törjük a1 fejünket, az örökkévalókról pedig, mcllyekvt a’ szem nem látott, a’ fül nem hallott, az emberi szív meg nem fogott, mcgfelejtkezünk; vagy ha at múlandó otsmány gyönyörűségen , melly mint a’ széltől elragadtt pih füst tajték egyszerre oda van, gehenna tüzet, melly meg nem oltatik, és mardosó férget, melly meg nem hal, tscrélünk (Mát. XV. 31 — 46. Mark. IX. 43. 45. Luk. VIII. 14. I Kor. II. 9. II Kor. IV. 17. Bolts. V. 15. 17.) ? — Az egész világnak független ura ó; három úján tartya a‘ földet, egy tekintettel incgreszkedteti , egy illetessél a* hegyeket íiistőJög- teti. Felséges Úr ő, és rettenetes ; nagy király az egész földön-uraknak ura, és királyoknak királlyá (Zsolt. XLVI.

3. I. Tim. IV. 15. Jele. XIX. 16.). Félly és rettegj tőle; mert egy gondolattal porrá tőr, és semmivé tesz! — Vál109