Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

kozhat; esetiség, és változás az 6 természetével ellenkezik: külöinben nem véghetetlen tökélletességű valóság. A’ mint van most, úgy volt véghetetlen ezredektöl fozva, és úgy lesz véghetetlen ezredekig. Igazán és istenesen inondgya szent Dávid : Uram! te kezdetien fjindáltad a földet, és a’ te kezeid alkotmánnyal az egek. Azok elvesznek, te pedig megmaradsz; és mind megavulnak mint a ruha; és mint az öltözetet megváltoztatod őket, és elváltoznak : Te pedig ugyan az vagy ; és a le esztendeid el nem fogy­nak (Zsolt Cl. 26—28.). Szent Jakab pedig: Az Istennél nints változás sem at változásnak arnyékozása (I. 17. tartsd ószve Mala. III. 6.). Ki nem enyészik el ezekről elmélkedvén a’ gondolat- tyaiban? Egy teremtett lélek sem foghattya meg, hogy mi a1 teremtetlen és változhatatlan lélek, hát én, kinek napjai alig egy arasztnyiak, és szüntelen változók, hogyan fogjam meg? azért tsendes álmélkodásomban imádom , a' kit meg nem foghatok. Az örökké változhatatlan legyen az én szüntelen való elmélkedésemnek tárgya, nem hogy az ő véghetctlenségét kiineríttsem, mitsoda balgatagság volna is ez? hanem hogy midőn értem, hogy melly véghe­tetlen az Örökkévaló és változhatatlan , annál elevenebben lássam, hogy melly tsekély cs semmi vagyok önnönmagam. Értsd meg ó ember! hogy a’ te Teremtőd és Gondvise­lőd örökkévaló. Mi nagy ösztön ez, hogy az életünknek kevés napjait jóban foglallyuk, a’ miért Kristus örök életet ígért? Mi nagy vigasztalás, hogy e’ világnak egy szem- pillantatig tartó viszontagságait, mellyek az örökkévaló és fő módon nagy ditsőségnek voltát megszerzik, békével vi- selíyük? Mi nagy balgatagság, ha az üdeigvalókban törjük a1 fejünket, az örökkévalókról pedig, mcllyekvt a’ szem nem látott, a’ fül nem hallott, az emberi szív meg nem fogott, mcgfelejtkezünk; vagy ha at múlandó otsmány gyö­nyörűségen , melly mint a’ széltől elragadtt pih füst tajték egyszerre oda van, gehenna tüzet, melly meg nem oltatik, és mardosó férget, melly meg nem hal, tscrélünk (Mát. XV. 31 — 46. Mark. IX. 43. 45. Luk. VIII. 14. I Kor. II. 9. II Kor. IV. 17. Bolts. V. 15. 17.) ? — Az egész világnak független ura ó; három úján tartya a‘ földet, egy tekin­tettel incgreszkedteti , egy illetessél a* hegyeket íiistőJög- teti. Felséges Úr ő, és rettenetes ; nagy király az egész földön-uraknak ura, és királyoknak királlyá (Zsolt. XLVI. 3. I. Tim. IV. 15. Jele. XIX. 16.). Félly és rettegj tőle; mert egy gondolattal porrá tőr, és semmivé tesz! — Vál­109

Next

/
Oldalképek
Tartalom