Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
30 Kuminetz Géza szonyrendszer, amelybe az inkardináció jogcselekménye révén jut az érintett. Mint sajátos jogviszony-rendszer, a klerikusokra jellemző jogokat és kötelességeket tartalmazza, biztosítja.9 Ez a jogintézmény négyes követelmény és cél szolgálatában áll. 1) pasztorális: hatékonyan gondoskodni a részegyház szerveződéséről és tevékenységéről; az inkardinált klerikusok a részegyház szolgálatában állnak.10 11 2) diszciplináris: megfelelően rendezi a klérus életét, megakadályozva a visszaéléseket, mivel a klerikus így alárendelődik az illetékes hatóság hatalmának. A klerikus ugyanis nem légüres térbe lép a felszenteléssel, hanem egy konkrét lelkipásztori terv megvalósításának kellős közepébe. Ez azt jelenti, hogy szolgálatát a közjavára, s nem pusztán saját elképzelései szerint kell végeznie. Mindez abban a klerikusi kötelezettségben ölt testet, hogy a klerikusoknak tisztelettel és engedelmességgel kell viseltetniük a pápa és saját ordináriusuk iránt." 3) személyes: garantálja minden klerikusnak a szabadságot, a jogait és a szükséges ellátását, 4) gondoskodik arról, hogy ne legyenek ún. abszolút szentelések (clerici vagans), tehát csakis a lelkek és az egyház javára való szentelések történjenek.12 Ezek a célok a történelem során különböző hangsúllyal rendelkeztek, s annak megfelelően alakult a rá vonatkozó jogalkotás is. II. AZ INKARDINÁCIÓRA VONATKOZÓ HATÁLYOS FEGYELEM Mint azt fentebb már megjegyeztük, csak a latin egyház jogalkotásával kívánunk ebben a tanulmányban foglalkozni. Ezért a keleti Kódex jogalkotására részletesen nem fogunk kitérni (Vö. CCEO 357-366. kk.).I3Az inkardinációra vonatkozójoganyagot a törvényhozó a Kódex második könyvének III. címe (A klerikusok, vagyis a szent szolgálattevők) alatt, annak második fejezetében helyezte el. Éspedig a klerikusok képzése után, a klerikusok jogai és kötelességei előtt. Teljesen logikus ez a sorrend, mivel először ki kell képezni a jelölteket, majd csak ezután kerülhet sor a felszentelésre, mely a maga ontológiai hatásaival együtt azzal az alapvető jogi hatással is jár, hogy a felszentelt klerikusi állapotba kerül, s egyúttal inkardinálódik. 9 Vö. VlANA, A., L’incardinazione nelle circoscrizioni ecclesiastiche, in NAVARRO, L. (a cura di), L'Istituto dell'incardinazione. Natura e prospettive, Milano 2006. 125-131. 10 Vö. SARZI SARTORI, G., L’incardinazione in una Chiesa particolare, in Quaderni di Diritto Ecclesiale 15 (2002) 141. 11 Vö. CORONELLI, R., II diaconalo tra disciplina universale e particolare. Esame di alcune questioni canoniche, in La Scuola Cattolica 128 (2000) 671-672. 12 Vö. De PaOLIS, V., I ministri sacri o chierici, in II fedele cristiano: La condizione giuridica dei battezzati (II Codice dei Vaticano II, 6), Bologna 1988. 142. 13 Ezzel kapcsolatban részletesebb felvilágosítás található például: STEINBACH, J., Das Inkardinationsrecht in den beiden kirchlichen Gesetzbüchern, in Archiv für Katholisches Kirchenrecht 166 (1997) 417-434.
