Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Jan Hendrix, Matrimonii forma extraordinaria (1116. Kánon) - A házasság rendkívüli formája - Forrás: Periodica 1995
66 Jan Hendrix A Hitterjesztési Szent Kongregáció már az 1917-ben kihirdetett Kódex előtt adott választ ebben a kérdésben. 1785-ben ez a Kongregáció azt válaszolta, hogy a házasságot csupán csak tanúk előtt is érvényesen és megengedetten lehet megkötni a valóban szegények között, akik a világi törvény szerint a polgárilag 50 forint lefizetése ellenében köthetnének házasságot, és ha ugyanez a törvény 500 forint büntetéssel sújtaná azt a plébánost, aki közreműködne a fenti házasságkötésnél.19 Más körülmények között kötötte meg házasságát a rendkívüli formában bizonyos krisztushívő, aki korábban érvénytelenül kötött polgárilag házasságot és nem tudta elnyerni a válási vagy semmisségi határozatot. Minthogy a világi törvény számára új házasságkötést nem engedélyezett, így a rendkívüli (kánoni) formával élt.20 Néhány egyházmegyében a részleges jog tiltja a házasságkötést azon krisztushívők számára, akik nem vettek részt a négy hónapos házassági előkészítő (tanfolyamon) és a szolgálattevőknek sem engedélyezi, hogy ilyen esetben közreműködjenek a házasságkötésnél. Ez a törvény érvénytelen. A helyi Ordinárius csak különleges esetben és súlyos ok fennállásakor (és amíg az fennáll) tilthatja meg a házasságkötést (1077. 1. §). A szerzők úgy vélekednek, hogy azon felek, akiknek ez az előkészületi idő valóban súlyos nehézséget jelent, megköthetik a házasságukat a rendkívüli forma szerint.21 Nem hiányoznak azok a kánonjogászok sem, akik úgy vélekednek, hogy az Ordináriusok örökre (pro semper) nem akadályozhatják meg a vegyes házasságot még akkor sem, ha a katolikus fél az előírt ígéreteket nem hajlandó megígérni; s ezt azzal indokolják, hogy a házassághoz való jog erősebb (inkább kötelez). Erre a véleményre egyrészt azt kell válaszolnunk, hogy a régi Kódex 1060. kánonjában előírtakat kell megfontolásunk tárgyává tenni: „ha a katolikus házastárs és a gyermek hittagadásának veszélye fennállna, a házasságot az isteni törvény is tiltaná”. Itt most utalnunk kell arra a kötelezettségre, mely szerint a katolikus félnek lehetőségéhez mérten katolikusnak kell kereszteltetnie és katolikus módon kell nevelnie minden gyermekét.22 Másrészt úgy tűnik, hogy annak az embernek, aki ámbár azt a házasságot választja, mely hite számára veszélyeket jelent, természetes jogait megtagadni mégsem lehet: „meg kell különböztetnünk a tévedést - mely mindig elvetendő - a tévedő embertől, aki akkor is megőrzi személyi méltóságát, (ha vallási fogalmai hamisak, vagy fogyatéko19 Amint megjegyzi P. GASPARRI, Tractatus canonicus de matrimonio, vol. II (Città del Vaticano 1932), 135-136. 20 E. GARCÍA, Cases and inquiries: extrordinary form of marriage, in Boletin Ecclesiastico de Filipinos 63 (1987) 226-227 (idézve in Canon Law Abstracts 59 [1988/1] 56). 21 R. CREWSE, The wait to get married, in Homiletic and Pastoral Review 6 (1985), 61-64; J. Farraher, Does canon law allow delaying weddings for some months?, in ibid., 10 (1985) 71 (e cikkek összefoglalása megtalálható in Canon Law Abstracts 55 (1986/1) 69 és 56 (1986/2) 59). 22 Vö.S. CONGR. Sacri Officii, Responsum 1949. december 22., in F. X. OCHOA, Leges Ecclesiae, vol. II (Roma, 1969, 2093 sz.) „mindig erős és sértetlen marad a természeti és a tételes törvény támasztotta súlyos kötelezettség, ti. az összes és minkét nemű gyermek katolikusnak keresztelése és katolikusnak nevelése”.
