Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Irodalmi értesítő

628

IRODALMI ÉRTESÍTŐ

tokkal áldozott is ennek érdekében. Ifjúsági beszédeinek két kötetéhez s a szentatyák műveiből vett szemelvények kiadásához most a III. záró kötetet csatolja. Méltó befejező koronája az egész műnek. Összesen 117 beszédet foglal magában. Ezek közül 45 — a tartalomjegyzékben vastagabb számmal jelölve — az alsóosztályuak számára készült. Tel- jes mértékben osztjuk szerzőnek ama véleményét, hogy a «VIII. és I. o. növendékek között oly nagy a korkülönbség, hogy nem lehet nekik ugyanazon tárgyat előadni)). Amily könnyű azonban ennek megállapítása, ép oly nehéz a tárgy- választás és még inkább a feldolgozása a hallgatóság kor- különbségét tekintve. Csak olyan tanárember, aki egy emberöltőt töltött az ifjúság között és pedig nemcsak a katedrán ülve, hanem közöttük forgolódva, velük folyton érintkezve, minden ügyük-bajuk iránt atyai szeretettel ér- deklődve, lelki és szellemi haladásukat éber szemmel figyelve és ellenőrizve, csak ilyen nevelő tanár képes itt eredményesen dolgozni. Keze az ifjúság szivén, ütőerén. Megérzi annak minden hullámverését s tudja kinek mit, mikor kell mondani. Acsay ebben mester. Le tud eresz- kedni az ő hallgatói közé s mond nekik megható történe- teket, melyekben önmagukat látják pillanatnyi felvételek- ben megörökítve. S amikor így megnyerte figyelmüket és bizalmukat, komolyan, de mindig atyai jósággal a sze- műkbe néz s rájuk olvassa hibáikat, csetléseiket, botlásai- kát. Oly nagyon szivükből beszél, hogy nem tagadhatnak el semmit. De ennek a leleplezésnek nem annyira a meg- szégyenítés a célja. Mint a gyermek lelkeért, jövőjéért aggódó lelkiatya figyelmezteti a zátonyokra és megtanítja, hogyan kell az evezőket s a kormányaidat kezelni, hogy azokat elkerüljék. Bárhol ütjük fel a hatalmas kötetet, min- denütt kiérezzük, hogy szerzőjét valóban mélységes szere- tét fűzi pályájához s a magyar ifjúsághoz, hogy minden szava lelkének mélyéből s az irántuk való tiszta szeretetből fakadt. A kidolgozás továbbá mutatja, hogy itt semmi sincs hevenyében odavetve, semmi sem csak azért mondva, hogy mondva legyen, hanem minden jól megfontolva, az