Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Irodalmi értesítő
658 IRODALMI ÉRTESÍTŐ A másik (a 6. Kánon), mely a jövő fegyelmét állapítja meg, erről mit sem tud. Elrendeli ugyanis, hogy a hypo- diákonusok, diákonusok és presbyterek ezentúl a felszente- lés után semmiképen meg ne nősüljenek, mert aki ezt tenni merészkedik, rendjétől megfosztatik. Azt is hozzáteszi még a 6. Kánon, hogy aki, mint pap, törvényes házasságban akar élni, az a nevezett rendek felvétele előtt nősüljön meg. E Kánon sem értelmezhető másként, mint a 3-ik, hogy t. i. az egyházi rend bontó akadályt képez, de mivel maga a Kánon szövege ezt sokkal kevésbbé juttatja kifejezésre, mint a 3-ik, ez a körülmény vezethetett arra, hogy — mint szerző megjegyzi, 85—86. 1. — a trullai zsinat nagy tekintélye da- cára és dacára annak, hogy kánonjai képezik a keleti egy- házak fegyelmének alapját, több egyházban, mint például a a román egyházban is, azon szokásjog fejlődött ki, hogy az egyházi rend akadályával kötött házasság miatt a papok rendjüktől megfosztatnak ugyan, de magát a házasságot nem választják el. És ugyancsak ez okozta, miszerint ezen aka- dály természete, hogy a t. i. bontó-e vagy csak tiltó, a keleti egyházban még mindig vitásnak mondható. — A trullai zsinat nem vevén át Justinianusnak szigorúbb büntetéseit, VI. Leo császár 79. Novellájában hatályon kívül is helyezte őket, ügy hogy az ilyen házasságokat már nem választották szét, mert amint VI. Leónak 3-ik Novellájából kitűnik, olyan szokás kezdett lábra kapni, mely szerint a hypodiákonus és diákonus, sőt még a presbyter is a fel- szentelésétől számított két éven belül még megnősülhetett, és annak dacára megtarthatta állását, sőt magasabb rendbe is felléphetett. Mert ha Leo ezen gyakorlat ellen fel is emelte tiltakozó szavát és meg is parancsolta, hogy a fel- szentelések újra az egyház régi kánonjai szerint történjenek, annyi bizonyos, hogy az általa kárhoztatott szokás nem verhetett volna gyökeret, ha az egyházi rend akadálya, még akkor is, a trullai zsinat értelmében bontó akadálynak tekin- tetett volna. így azonban majdnem bizonyos az ellenkezője.1 1 A szokásjogban megnyilvánuló gyakorlati jogalkotásban előforduló változtatásokról, v. ö. 87—89. 1.
