Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája

/

olyanok-e, hogy megokolják saját magukat ? Egy, a méta- physikát elvben nem tagadó elmének épen nem nehéz be- látni, hogy minden oldalú korlátoltság, tér- és időbeli meg- kötöttség, részekre bontottság, állapotváltozások mind oly mozzanatok, melyek egy lénynél arra utalnak, hogy tartalma semmiképen sem magyarázza meg létezését, hanem hango- san kiutal saját magából.

Igaz, ez csak akkor lehetséges, ha helyt áll e tétel: ha van egyáltalán valami, akkor van szükségképes lény. De ép ebben fejeződik ki, mint láttuk, az okságnak alapkövetelése. A pantheismus, materialismus, sőt a relativismus ezt el is ismerik, sőt alaptételül vallják. A nagy kérdés itt a theis- mus számára ez: a világ esetleges-e. S ezt annyira magától értetődőnek tekintették a scholastikusok, hogy szent Tamás is egyszerűen kijelenti: «esse quaedam possibilia». Ma meg már nem is elég egyszerűen azt igazolni, hogy akadnak esetleges dolgok.1 A materialismussal szemben meg kell mutatni, hogy az egész világ esetleges és ezt a keresztény bölcselők kifogástalanul végbevitték.1 2

De, minthogy a pantheismus elismeri a tapasztalati világ egyes lényeinek esetlegességét, ezzel szemben egy külön gondolatmenet is szükséges. T. i. meg kell mutatni, a) hogy az esetlegesség a dolgok legmélyebb lényegéhez tartozik és azért okvetlenül kijár annak a substantiának is, amelynek határozmányai a világ egyes lényei a pantheismus tanítása szerint és így a pantheismus az esetlegességet beleviszi az absolutumba, ami absurdum, b) A határozmányok kinyilat- koztatják, föltárják a dolgok lényegét. Csakis e metaphysikai tétel segítségével lehet hatékonyan visszautasítani a pantheis- musnak azt a kibúvóját, hogy a jelenségek határozmányai nem okvetlenül érintik magát az ősvalót, e jelenségek sub- stantiáját. A keresztény gondolkodók elvégezték ezt a föl- adatot is.3

1 Mint azt teszi Hontheim, Theodicea (1893) 115. kk.

2 A legnagyobb körültekintéssel és teljességgel összeállítva 1. Kiss, Isten megismerése a látható világból (1909) 91. kk.

3 Az irodalmat 1. apud Staub, Die Gottesbeweise in der katholiAZ ISTEN-BIZONYÍTÁS LOGIKÁJA 569