Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
564 SCHUTZ ANTAL DR. talati nehézsége van, úgy, hogy ajánlatosabbnak kínálkozik Outberlet útja, aki a mozgató szellemiségére abból követ- keztet, hogy a) a változások időpontját meg kellett hatá- rozni s mert az más is lehetett volna, szabadon kellett épen a kérdéses időpontot megválasztani. Azonban e gondolat csak akkor nyilvánvaló, ha nyilvánvalóan be van bizonyítva, hogy a mozgások kezdődtek; továbbá nincs minden nehéz- ség híján az a megfontolás, amely időpontokról, élőbbről, utóbbról beszél, mikor még idő sem volt. Legalább is föl- vetődik itt az idő és örökkévalóság viszonyának nehéz kérdése, melyet talán még sem kell egy Istenérv keretében megoldás elé állítani. b) A mozgások formája, intenzitása, iránya olyan moz- zanatok, amelyek iránt a mozgók ·közömbösek; tehát e fór- mákat meg kellett határozni, és a többi lehetségesek közül kiválasztani : erre pedig csak szellem képes. Itt azonban két új középfogalom szerepel, t. i. a forma (causa formalis) és az esetlegesség, és így a mozgási érv területét elhagytuk. Ami az absolutságot illeti, annak alapeleme: a nem- mástól-valóság itt így igazolható: Az első mozgató vál- toztat, anélkül, hogy kívülről változtatásra szorulna, tehát változtató tevékenységében független: ám operari sequitur esse, tehát létében is független. Hogy minden való létnek tel- jességével rendelkezik, így következik: Változtató tevékeny- ségében nem szorul másra; tehát rendelkezik a változtatás- hoz szükséges erőkkel. Ám a változtatások a dolgok lét- gyökerére nyúlnak: sokszor új létet teremtenek (szerves, talán kémiai változtatások) s mindig törvényszerűségeket fejeznek ki. Tehát a változtató erő a lét gyökeréig menő, vagyis létadó erő. Ez pedig a lét teljessége: Ipsum esse. Látnivaló azonban, hogy itt is elhagytuk a mozgási érv területét. A változtatás tehát egymagában nem elég a teljes Istenbizonyításra. 3. A létesítő okokból (ex causa efficienti) szent Tamás így érvel: Van létesítő okok rendje.1 Semmi sem lehet 1 Oly valók, melyek másokat létesítenek és maguk létesültek, amint helyesen értelmezi Kleutgen, Philosophie der Vorzeit II.2 681.
