Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
544 SCHUTZ ANTAL DR. erős pillér az okozati következtetés boltozatának kiépítésére. Továbbá biztos, hogy egy jelenség-, illetőleg tudat-világ áll velem szemben ; ha nem is tulajdonítok neki tudat kívüli létet, mégis mint merő jelenség-világnak is okát kell keres- nem s az okság elvének alkalmazásával eljutok egy jelenség- világi absolut valóhoz (egy absolutum phaenomenonhoz). Igaz, ez nem «tudat kívüli» értelemben transcendens Isten- bizonyítás, de ad hominem elég. Mert ily módon az ideális- tával szemben igazolható, hogy az Istenről való tudásunk legalább oly fokban biztos s tudományos, mint bármilyen más tudományos ismeretünk; s ezzel a theismus tudományos jogosultsága s jellege biztosítva van, legalább annyira, mint más tudományoké. De, hogy tudatunkon kívül is létezik valami, azt kétségtelenné teszi épen az okság elve. Ami olyan hatóként jelen meg előttem, melynek hatékonyságát sem mennyiség, sem minőség, sem helyzet vagy idő tekintetében nem én határozom meg (valóságos, — gondolt tűz), ezzel bizonyságot tesz tudatomtól független hatékonyságáról és mert operari sequitur esse, egyúttal létezéséről. A természet- nek tudatkívüli valósága tehát közvetve nyilvánvalóvá tehető az okság segítségével. Egyébként mindenféle idealismussal s empirio-kriticis- mussal szemben épen napjainkban ismét egy reálisabb áramlat kezdi fölfrissíteni a nem kimondottan keresztény bölcselet légkörét is.J Ebben természetesen nagy szerepe van annak a jelentős ténynek, hogy a természettudomány voltaképen minden elméleti Idealismus vagy empirio-kriticis- mus dacára mindig realista volt és az is lesz. Az absolutság középfogalmai. — Mik már most az egyes létezők vagy csoportok, melyek alkalmas átmeneti álló- mások a végső állomás, az Isten felé? A középfogalmak logikai természetének biztosabb megállapítására ajánlatos az Isten fogalmában a már többször kiemelt tartalmi mozza- natokat különválasztani. Mindenekelőtt tehát bizonyítani kell, 1 1 Hartmann, Das Grundproblem der Erkenntnistheorie (1889).
