Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 535 körében vagyunk, mikor Isten, az ember és a természet között béke, öröm, boldogság honol. A vörösbegyek asz- taláról esznek; a fecskék beszédeire figyelnek; a nap, hold és a csillagok, a mezők és szőlőhegyek, folyók és halmok vele dicsérik az Istent. így lesz a természet az ember jóbarátja és kedves kör- nyezete. így múlik ki a művészetből az aranyos háttér, amely eddig a természetfölöttit, a szenteket a földi élet kereteiből kiemelte és így jön helyébe a mező, a tájék, az erdő és a sziklák, a rózsaliget és a bűbájos kert, ahol a madarak dalolnak, az állatok játszanak a szentek és az em- berek társaságában. Mégis főleg lelki tartalmára és kifejezésére nézve gaz- dagodott a művészet a misztika hatása alatt. Amint a fran- ciskánus lélek kenete és érzelemgazdagsága annyi szép dalnak, oly szép és kenetes beszédnek lett forrása, épúgy a képeken is szindús érzelemvilág, megható gyöngédség, az élet mindenféle helyzetéből kiszökkenő kegyelet ömlik el a régi fönség és méltóság helyett. Az- előbb oly sötét és ridegen szemlélő szentek is jóságosak, kegyesek és leereszkedők. Részt vesznek az emberek bajaiban, örömei- ben mint idősebb testvéreink és a mennyei örömek örven- dező birtokosai. Mindez a gyengédség pedig főleg a szent Szüzön és az ő szűzi kíséretén tükröződik; tőlük tanult a művészet lel- kiséget, benső érzelmeket, áhítatot, szóval mindenféle lelki szépséget megérzékíteni. Ezt a lelkiséget, a lélek finoman összeszőtt világát csak akkor sikerült leheletkönnyű árnyalataival kifejezni, mikor a mozaikképek helyére az ecsettel festettek léptek. A mozaikképeken hiányzik a lélek és annak melegsége. A művész csak a vázlatokat, kartonokat készíti, magát a mozaikot mesteremberek rakják föl. A kép tehát személy- télén. Az ecset ellenben finoman kezelhető eszköz, amely átveszi a művész lelkének melegségét és érzelmes képzelet- világát. Ne gondoljuk azonban, hogy a művészet átalakulása
