Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
528 DR. TRIKÁL JÓZSEF fordulópontot jelent. A kereszténység szelleme diadalmas- kodik. A szekta államvallássá válik. A pogányok templo- maiba Krisztus vallása költözködik be. Vége van a kérész- ténység fájdalmasan lírai világának. Vége a fiatalos és küzdő szellemnek. A kereszténység az élet porondjára lép, mint hatalmas győző, mint úr, mint a birodalom fönntartó oszlopa* Az ősi szimbólumok, a kost cipelő Hermes, a lantos Orpheus jók voltak a harmatos érzések kifejezésére, a zsenge évek az elfogulatlan ifjúkor, a tavaszfakadás idején, de a világ- hódító érzéseket és gondolatokat már nem jelképezhetik. Azért a keresztény gondolat most is a régi kifejezésekhez, a régi művészi technikához fordul, de a szellem, amely benne lüktet, új. A keresztények Istene immár hatalmas Úr; a zsoltárok fönsége ül arcán és világot építő vagy romboló akaratán. A görög-római világ istenei nagy emberek, de ez az Isten minden bálvány, minden isten fölött végtelenül hatalmas és fönséges. A végzet nem kisért nyomában, mint a pogány isteneknél; O kezében tartja az egyesnek és az egyetemesnek sorsát. Ez a gondolat, ez a fölfogás tengelye a keresztény bölcseletnek, ezen nézőpontban az embernek és a világnak nagy kérdései összefutnak és megoldást nyernek. A bizánci művészetben tehát a győzelemnek, a hata- lomnak, az erők Istenének kell kifejezést nyernie. A bazilikák boltozatairól az uralkodó Úr Jézusnak, Christus regnat és az ő társaságának fönséges alakjai pillantanak le. Ünnepélyes nyugalom ömlik el az alakokon. Emberi izgalmak és nyug- talanság nem fér hozzájuk. Idillikus vagy bukolikus kör- nyezetet hiába keresünk. Komoly és méltóságos minden, mennyei fény sugárkévéje árad szerte. Az örökkévalóság lelke van megérzékítve. Tágranyilt szemeik időn és téren át a végtelenbe néznek, de ha rád esik szemük villanása, érzed porbasujtó sugárzását. Amit Beethoven Isten himnuszában a zene ódái erejével kifejezni akart, azt érezzük mi a bizánci mozaikképek hatása alatt. Nem érzed itt lüktetni az Úr Jézus pásztorszivét, sem a szent Szűznek lágyan érző szeretetét. A bizánci világ ünne- pélyes hangulatának és a kereszténység győzelmes Istenének
