Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
520 DR. TRIKÁL JÓZSEF ségének középpontja; izgalom nélkül, fönségesen isteni nyu- galommal pillant végig korán és a mindenható körül cső- portosul a tizenkét apostol mintájára a tizenkét levente. Főleg a Roland-dalban árad ki a keresztény gondolkodás nemessége. Roland már ízig-vérig keresztény hős, aki küzd a pogányok ellen. Spanyolországba meg, hogy annak felét, mint hűbérbirtokot elfoglalja. De cselnek lesz áldozatává övéivel együtt. A roncevali völgyben a túlnyomó ellenség csapásai alatt elhullanak egytől-egyig, de örömmel halnak meg, mert Isten országáért küzdenek. Roland kardját az Úr Jézusnak, az ő láthatatlan vezérének adja vissza, hogy világias érzésű harc azt be ne szennyezze. És bár emberi gondol- kodás szerint legyőzetik, magasabb értelemben ő a győző, mert lovagias mártírhalált szenvedett. Az új szellem még erőteljesebben kicseng a Grál- mondában, amelyet Wolfram von Eschenbach énekelt meg (1213—1214-ben) híres Parziváljában. Ennek a csodá- latos költeménynek alaphangja az, hogy minden világi dicső- ség hiú és múlandó és azért valami magasabb, előkelőbb után kell törekednie a lovagias léleknek. A Grál az szent csésze, melyet arimatiai József készít- tetett és amelyből az Úr Jézus az ő szent testét az utolsó vacsorán tanítványainak kiosztotta és amelyben az ő olda- Iából kifolyó szent vérét fölfogták. Gyönyörű erdőben remek templomban őrzik e szent csészét, mert az Úr Jézus szent testét foglalja magában, amelyet évenként egy angyal újít meg. A lovagságnak eszménye volt a szent Grált őrizni. De erre csak az volt méltó, aki bátor, szent, világlemondó éle- tét él és magát kizárólag e szent célra szentelte. És ime föllobog Parzival lelkében is a vágy, fölkeresni a szent Grált. De lelke még érzékies, még hiú és nem méltó arra. Csak a tökéletes, belső átalakulás ken föl lovagot e magas hivatásra. És megvívja ő ezt a legszentebb harcot is és bejut a szent Grál várába. Parzivalban a keresztény lélek belső küzdelmei, a töké- letesedés eszményi vágya van kifejezve. 4. Nem célunk irodalomtörténetet nyújtani, csak azt a
