Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 517 a klasszikus költészet között olyan különbség van, mint az ókori mozaikfestészet és a kereszténység nagy művészi alkotásai között. A mozaikfestészet alakjai merevek, a szemek mint a halottak szemei tekintenek reánk; a keresztény festészet csupa fény, csupa csodálatos szín, a szemek pedig a lélek titokzatos mélységeinek, villanásainak visszatükrözöl. Mert a kereszténység a lelkiséget elmélyítette, azért a kérész- tény művészetnek és irodalomnak is lelkinek kellett lennie. Az előbbi mindent bevégzett és tökéletes alakban ábrázolt, a képzeletet nem Izgatta, a gondolatot nem ébresztette: az utóbbiból felsír a fájdalmak érzése, minden földinek befeje- zettlensége és végessége fölött, de egyúttal kicseng a vég- télén tökéletesedésnek reménye. Amint a középkor gót templomaiban rózsákba és ivekbe szövődnek a fölfelé törő lenge vonalak és mégis az alkotások többnyire csonkák és befejezettlenek maradnak, úgy érzi a keresztény költői lélek a legszebb kifejezései mellett is a végességet, a kicsiséget a Tökéletessel, a Megismerhetetlennel és az Elérhetetlennel szemben. Ez az önmagával elégedetlen, világfölényes és feltörekvő lélek teremtette meg a középkornak lovagságát és a ke- resztény lovagköltészetet. Amint egykor Schlegel az ősi német építőművészetet megkövesedett zenének nevezte, úgy lehet a lovagkort is a hősies élet dalának nevezni, amelyet a keresztény gondolat hivott létbe. A népek pogány hőskorát továbbá anyagias önzés, fék- télén szabadságérzet, az emberi szenvedélyek fölmagaszta- lása, a nemi szerelem, a vérszomjas és jogosnak ismert bosszú érzése és gondolata hatja át; mindezeket a termé- szeti erőket a keresztény szellem átlelkesítette és főleg a becsület és a szeretet alapjára emelte. A földi szeretetet a szent Szűz képében megdicsőítette, akinek mennyei fénye rásugárzott a földi asszonyokra és a lovagias szerelmet (Minne) és a nő szolgálatát misztikus színnel, természet- fölötti vonással ékesítette. A becsület is erkölcsi hatalom lett, mert az erő és a bátorság nem anyagi előnyért, nem földi dicsőségért küzdött, hanem Isten akaratából magasabb
