Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
Occam nominalizmusa, minden emberi tudást kicsufoló gondolkodása az ő rajongó leikéből fakadt. Hiszen ő is a rend fanatikus és szigorú tagjaihoz tartozott, aki az egy- házat az állam, a hitet a gyarló tagadás békóiból akarta fölszabadítani. Aki a hitet hitnek, az egyházat egyháznak kívánta látni. Daniéban is élt e gondolat! És abban a szó- morú világban, mikor a pápák francia befolyás alá kerülnek, a zárdákban és az életben csodálatos lelkek virágzanak ki, akik visszavonulnak lelkűk legmélyére és nézik az ott ki- gyulladó isteni szikrát és szivük mélyén átélik az Istennel való benső egységet. És úgy érzik, kogy őbenníik az Isten folyton újjászületik, ők pedig viszont Krisztussá válnak. Amint szent Tamás is mondotta: «Unigenitus siquidem Dei Filius suae divinitatis volens nos esse participes naturam nostram assumpsit, ut homines Deos faceret, factus homo».1 Ne keressük most ezen bölcselkedésnek forrásait, mel- lőzzük el tanaiknak bővebb kifejtését, csak azt ne felejtsük el, hogy ezek — bár oly közel vannak is a pantheismus- hoz — mint Amalrich vagy a szabadszelleműek testvérü- lete, a scholastika talajából virágzottak ki és a schola világ- nézetét a szívnek hangjain szólaltatták meg. így gondol- kodott Eckehart, Tauler, Suso, Ruysbroeck, Gerson. És ezen idők méhéből virágzott ki Kempis Tamás is. Ezek az emberek egyúttal bizonyítják, mint függnek össze a vallásos és a költői lélek. Mert hisz ezek költői ihlettel és lendülettel megáldott lelkek! Természetesen a száraz kedélyű és tisztán logikus alaphangú elme ez alatt a vallás profanációját látja, mert ily bölcsészetben nem szemlél többet, mint fölösleges díszt és játékot. Ám téved! A vallás hatalmas indítóokaival megragadja az értelmet, érzelmet és a képzelőtehetséget, mindezek pedig a költé- szetnek is finom erei. A költészetnek pedig legmerészebb repülése, ha Isten végtelen életének körei felé lendül. De az a világ az ember megismerőképességein, fogalom- rendszerén kívül esik; azt csak a szemléletek érzékítik meg. A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 405 1 In opusculo. 57.
