Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 401 ennek. Kétségtelen, hogy a nyugaton kezdetben csak a meg- hamisított Arisztotelészt ismerték, amely minden pozitív vallás ellen állást foglalt. Az arab bölcselők ugyanis a rosszul értelmezett és helytelenül lefordított Arisztotelész és az izlam között összhangot nem voltak képesek teremteni és azért kétféle igazság álláspontjára helyezkedtek, amely azt tani- tóttá, hogy lehet valami a vallás szempontjából igaz, ami a bölcselő előtt hamis és megfordítva. Ugyanezen szomorú eredményre jutott el a zsidó bölcselet is. A hit és az ész más szóval kiegyenlíthetetlen ellentmondásba kerültek. Ez az averhoizmus a párisi artium facultásban is szomorú gyümölcsöket termett. Siger de Brabant nyíltan valotta: simius sum Averrois, Averrois majma vagyok és a lélek létét, Isten gondviselését, az akarat szabadságát ép úgy tagadta, mint az arab bölcselők. Az artium facultas pedig a kétféle igazság álláspontjára helyezkedett és nem akarta elfogadni az egyház tanítását. Ezek voltak az okok, miért követelte már Roger Bacon az eredeti görög nyelvű Arisztotelész tanulmányozását és miért törekedett Nagy Albert és szent Tamás egyaránt meg- találni azt a kapcsolatot, amely a hit és az ész, a keresztény- ség és Arisztotelész elveit összefűzi. A kongruista iskolának ez a gondolat adott létet. Az idők égető szükséglete volt úgy az ész igazságait kielégíteni, mint a hivő reményeit a bölcseleti korszellem javaival igazolni és megerősíteni. Mily közel állott az igazság a tévedéshez; mily könnyű volt a hívők lelki izgalmát félreérteni, onnan is kitűnik, hogy oly lángelme, mint Dante dicsőítette Siger de Brabant és sok év múlva sem vette észre azt a veszedelmes világnézetet, amely a keresztény lelket majdnem megfertőztette, sőt alapjában felforgatta. Nagy érdeme van tehát a kongruistaiskolának. Nagy Albert és szent Tamás iskolájához tartoztak: Strassburgi Ulrich (f 1277.), Aegidius Lessines (1278.), Fon- taini Gottfried (1278.), Aegidius Colonna (f 1316.), Strass- burgi Tamás (f 1357.) és Dante, a nagy költő. Oly nagy volt továbbá szent Tamás tekintélye, hogy bölcseletét rendje minden tagjának vallania kellett és a többi szerzetesrendek is,
