Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 383 egyúttal metaphisikai ágyban is nyugszik. A lélek tehetségei- nek elméletét, az akaratnak, a megismerésnek problémáit és egyéb lélektani kérdéseket áthat a metaphizika. A kérdéseknek ilyen metafizikai beállítása, valamint azok megoldása a scholastika sajátos módszere. A negyedik sajátossága az arany középút. Már Arisz- totelesz dicsérte ezt az utat, mivel látta, hogy sok tévedés vagy fogyatékosságból (defectus), vagy túlzásból (excessus) történik. Látjuk ezt a potentia és az actus, a képesség és a cselekvés elméletében, amelyben van mérsékelt dyramismus és evolutionismus; ismeretelméletében, amely a sensualis- must összeköti a racionalismussal; a realismus kérdésében, amely tanítja fogalmaknak általános természetét, másrészt vallja, hogy a fogalom tárgya egyedi dolog; az ember a test és a lélek összhangos összefüzése; a kötelesség és a boldogság egymásra vannak utalva. Sőt azt lehet mondani, hogy ez a mérséklet Arisztotelész tanainak élét bizonyos ágostoni elemekkel letompította és hogy a XIII. század az ókor nagy gondolatait a keresztény bölcselőékkel szerves összeköttetésbe tudta hozni. Végül ki kell emelnünk, hogy bár az iskolás bölcselet látta a legszebb szépművészeti remekek építését, ismerte ama kornak keleti és nyugati irodalmi termékeit, mégsem az előadás szépségében, hanem a fogalmak és az ismeretek világos és tiszta közlésében látta a maga hivatását. Meg- tanította ezzel az emberiséget helyesen, elfogulatlanul gon- clolkodni. Megtanította élesen látni, tisztán megkülönböztetni, a tévedések forrását kikutatni, az igazság összefüggését szemlélni. Ám azért, akinek lelkét ez a rideg, katonás, biztos és pontos gondolkodási művelet nem elégítette ki, az a miszti- kusokhoz folyamodhatott, akiknél a tárgyilagos kutatás alanyi élményekkel, mézes gerjedelmekkel, szeretetet lehelő odaadással van átitatva. Ezeknél a lélek személyes viszonyba jut Istennel, a boldogsággal, a végső céllal. A hit látásokban, a remény összeolvadásban, a szeretet extázisbán és Isten megszentelő leereszkedésében nyilatkozik meg.
