Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
380 DR. TRIKÁL JÓZSEF azokat. Ismerd meg fogalmaikban és akkor kimeríted azok tartalmát, törvényszerűségét, milyenségét, összetételét, szóval a dolgok lényegét. A középkor a világ megismerését, főleg a dialektika XI. és XII. századában így akarta elérni. Ez az eljárás fór- mális és nem tapasztalati, intuitiv és nem kísérleti. így jött létre túlzás gyanánt ama fogalomköltészet és az a gépies leszármaztató eljárás, amely ellen Szentviktori Walter is panaszkodik. Kisérd figyelemmel — írja — éjjel-nappal hosszas vitáikat és látni fogod, mikép azon egy dolgot különböző alakban forgatják úgy, hogy nem is lehet tudni, mit kelljen elfogadni és mit elvetni. Játék űzetik az igazzal és hamissal annyira, hogy sem az egyiket, sem a másikat nem lehet fölismerni. Ha ezekre hallgatsz, csakhamar azt sem fogod tudni, van-e Isten, vagy nincs? hogy a világon van-e valami valódi vagy minden csak tünékeny szín és csalódás ? ... Nem is mondhatom meg, ki gerjeszt nagyobb bosszúságra, az-e, aki állítja, hogy semmit sem tudhatunk vagy az, aki mondja, hogy mindent tudhatunk! Szentvik- tori Hugó pedig így ír: Nem úgy áll a dolog az okos- kodással, mint a számtani műtételekkel. Ezekben t. i. az eredmény, ha helyes, szükségkép a dolgok mibenlétére vonatkozik; de a vitázási okoskodásban legkevésbbé sincs bebizonyítva, hogy a természetes dolgok megfelelnek azon önkénytes következtetéseknek, amelyekre az okoskodás vezet. Az érvelés nem vezethet megdönthetetlen igaz- Sághoz. Mikor azonban ez irók a dialektikusok mesterkedéseit elítélik, nem az ész bizonyító és megfontoló működése ellen írnak! A túlzó szőrszálhasogatást és elbizakodást osto- rozzák. Mert tisztán az észből a dolgok mivoltát csak úgy lehetetlen megragadni, mint pusztán érzéki tapasztalásból. Az észt a tapasztalat táplálja, a tapasztalatot pedig az ész elemezi és bírálja. Ma a természettudomány, amely csak az érzékek adatain akar fölépülni, épúgy a skepsisbe vezet, mint a középkori fogalomköltészet, amely puszta értelmi fogalmakból kívánta a valóságot fölépíteni.
