Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Erdőssy Gyula S. J.: Az I. és II. század eretnekeinek tanuskodása evangéliumaink hitelessége mellett

EVANGÉLIUMAINK HITELESSÉGE

341

minc aeont, mint mondottak, jelzik azon évek, amelyekben [a Valentinianusok szerint] az Üdvözítő semmit sem tett a nyilvánosság előtt, úgyszintén a szöllőmívesekről szólő példa- beszéd (Máté 20, 1—16.)... Az aeonok tizenkettős csoportját pedig jelzi az a tizenkét év, amelyet betöltött az Úr, mikor a törvénytudókkal vitatkozott (Luk. 2, 42—47.), továbbá az apostolok kiválasztatása, ugyanis tizenketten választtattak ki (Luk. 6, 13; Máté 10, 2; Márk 3, 14.)... Nevének két első betűje, c és η, világosan kifejezi a tizennyolc aeont. Azt hiszik ugyanis, hogy az aeonok tizes csoportját nevének első betűje jelzi; ezért is mondotta az Üdvözítő: ,Egy lota vagy egy pont el nem marad, míg minden meg nem lesz! (Máté 5, 18.)... A tizenkettedik aeon szerencsétlenségéről pedig azt mondják, hogy ez könnyen megmagyarázható Judás árulásával, aki a tizenkettedik apostol volt. (Máté 26, 14—16; Márk 14, 10. 11; Luk. 22, 3—6.)

De különösen világosan jeleztetett ez azon asszony által, aki vérfolyásban szenvedett. Midőn ez már tizenkét éven át gyötörtetett e betegség által, az Üdvözítő eljőve- telekor, amint ruhájának szegélyét megérintette, visszanyerte egészségét. Ezért mondotta az Üdvözítő: ,Ki érintett engem?' (Luk. 8, 45; Márk 5, 30.), hogy tanítványaival közölje azon titkot, amely az aeonokban történt, úgyszintén a beteg aeon- nak ama gyógyulásába

Amiket Epiphanius a Valentinianusok nézeteiről közöl, melyeket Horuszról tartanak, akire alkalmazzák Máté 10, 34. («Nem jöttem békét hozni...»), Máté 16, 24; Márk 8, 34 és Luk. 9, 23 («Vegye föl keresztjét és kövessen engem»), továbbá Máté 3, 12 és Luk. 3, 17 («Kezében a szórólapát...»), lásd fentebb szent Irénnél, Contra Haer. 1. I. c. 3. n. 5. 26. old. Maga szent Epiphanius is szent Iréntől vette át azon szöveget, ami magából a fölirásból «Szent Irénből, Ex sancto Irenaeo, Έκ των του άγιου Ειρηναίου,» is kitűnik. (V. ö. Epiph. Adv. Haer. 31, 9. M. 41, 489.)

Kétséget nem szenved, hogy a Valentinianusok a szol- lőmívesekről szóló példabeszédet Máté 20, 1—16, a tizen- két éves Jézus vitatkozását pedig Luk. 2, 42—47-ből meri-