Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Schütz Antal: Az Isten-bizonyítás logikája
AZ ISTEN-BIZONYÍTÁS logikája 225 Lehetséges-e az Isten-bizonyítás. — Kant óta szokás ennek a kérdésnek a tárgyalását minden elfogulatlan bölcseleti vizsgálódás elengedhetetlen előfokának tekinteni. Mit akar jelenteni ez a kérdés: lehetséges-e Isten-bizo- nyitás ? Lehetségesnek, illetőleg lehetetlennek mondhatni valamit tekintettel arra, hogy jegyei, illetőleg fogalmi moz- zanatai összeférnek-e vagy sem (úgynevezett belső, vagy negativ, vagy logikai lehetőség).1 A mi esetünkben tehát a lehetségesség kérdése ama föladat elé állít bennünket, hogy megvizsgáljuk, vájjon nincs-e ellenmondás az Isten eszméje és a bizonyítás eszméje között. Arról még most természete- sen nem szólunk, hogy Isten eszméje lehetséges-e.1 2 Első tekintetre úgy tetszik, hogy az ellenmondás fönn- forog, ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy van Isten. Mert Isten az első való, minden létnek és minden ismeret- nek, minden gondolatnak és minden tetterőnek, minden eszmének és minden valóságnak a forrása. Tehát az ő léte- zése az első és alapvető igazság. Ám a bizonyítás egyetemes fölfogás szerint olyan gondolatművelet, mely egy logikai ítélet igazságát egyetemesebb ítéletekből vezeti le közbeeső fogalmak közvetítésével. Ám van-e az elsőnél elsőbb, Isten- nél egyetemesebb és alapvetőbb ? Ezt a nehézséget egész súlyában fölérti szent Tamás és fején találja gyöngéjét: «Senki sem tudja annak az ellenkezőjét elgondolni, ami köz- vétlenül világos (notum per se), amint kitűnik Aristotelesből {Metaph. III. 3, Post. An. I. 10.) Ámde lehet az ellenke- zőjét gondolni ennek az igazságnak: «Van Isten.» Hiszen a zsoltáros szerint «Mondá az esztelen szivében: nincs Isten.» (Ps. 13,). Tehát nem közvetlenül világos, hogy van Isten.» S a megoldást helyesen abban találja, hogy lehet valami közvetlenül világos önmagában véve, de nem okvetlenül közvetlenül világos a mi számunkra is.3 De lehetségesnek vagy lehetetlennek mondhatni vala1 S. theol. I, 25, 3c; 1. d. 42. q. 2, 3; C. gént. 2, 37 stb. 2 L. IV. fejezet. 3 Haec propositio Deus est, per se nota secundum se est, licet non quoad nos. S. theol. 1. q. 2. a. 1.
