Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
könnyen elbánt a bölcselőkkel, egyszerűen száműzte őket. Az orthodox zsidók szintén így jártak el az arabs bölcselők- kel, hasonló ivású gondolkozóikkal. Bizonyosan nem lehet megállapítani, mikor akadtak Nyu- gáton az arabs bölcselőknek követőik. Tagadhatatlan, hogy az egyház 1270. senkit nem kárhoztatott. Roger Bacon egy gyanús helyét helytelenül értelmeztek. Nagy Albert munkája, de Unitate Intellectus contra Averroem 1256. körül jelent meg, de mint a címe mutatja, csak Averroes ellen irányult. Mégis 15 évvel később már szent Tamás nemcsak Averroes■ ellen, hanem az ő követői ellen is írd Dixerunt quidam Arabes sicut et Averroes, et quidam alii, quod numero intellectus est in omnibus animatis et in omnibus hominibus. Et hic error intantum invaluit, quod plures haberet defensores.1 2 Inolevit siquidem iam dudum circa intellectum error apud multos ex dictis Averrois sumens exordium. Midőn azonban Nagy Albert «Summa Theologica»-ját megírta, már ő is nemcsak Averroes, hanem ennek követői ellen is szembeállott. Világos tehát, hogy az averroismus úgy 1260. körül kezdett lábrakapni, talán ép azon idő alatt, míg szent Tamás Rómában tartózkodott és Guillaume de Moerbekevel 1260—1269. a tiszta latin Arisztotelészt a ko- mentárral együtt kiadta. Siger de Brabant föllépése és tani- tása is ebbe az időbe esik és minden valószínűség szerint az ő működése nyomán serkedt ki az averroismus. Mikor pedig szent Tamás 1269-ben Párisban ismét megjelent, nyomban megindult közte és Siger de Brabant, illetve követői között a nagy harc, amelynek vége Siger de Brabant kárhoztatása volt. Miért volt veszedelmes az averroismus a keresztény gondolkozásra, ezt már többször kiemeltem. Kockán forogtak a kereszténység alaptanai, sőt minden vallásnak létjogosult- sága. Tudták ezt Nagy Albert és szent Tamás és a kornak többi arisztotelikus bölcselője. Ismerték a stagirita tévédé1 De unit. inteil. cap. I. 2 Summa Theol. P. 1L qc. 77. membr. 3. t. XXXIII. p. 75. A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL 211
