Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
204 DR. TRIKÁL JÓZSEF a művek módszerükkel, tárgyalási nyelvükkel, műszavaikkal az egész középkornak útmutatóul szolgáltak. Az okoskodás, a bizonyítás, a helyes Ítélés, a megkülönböztetés igen fontos logikai műveleteit úgy a bölcselők, mint a hittudósok tőle, illetőleg mesterétől. Arisztotelésztől tanulták Boethius vezetett be a nagy stagirita szellemi világába, lángelméjének finoman, pontosan és világosan működő műhelyébe. Méltán mondja Mandonnet,! «hogy nyugaton ő Arisztotelésznek igazi beve- zetője». Baumgartner pedig1 2 azt állítja, hogy a középkor- nak a XIII. század előtt Arisztotelészre vonatkozólag ő az egyedüli forrása. Művei igen sok példányban forogtak köz- kézen és bevezetésül szolgáltak úgy a jogi, mint a theologiai tudományokban. Grabmann3 említi, hogy a müncheni állami könyvtár a IX., X. és XI. századból igen sok Boethius- kéziratot őriz, amelyek Tegernsee, St. Emmeram és Freising kolostoraiból kerültek ki. Bár a korai középkor Arisztotelésznek csak két művét ismerte, mégis főleg Boethiusnak Porphirius «Isagoge»- jához írt magyarázatai és más a terjedelmes idézetek révén sokat hallott és tudott Arisztotelész Phisikájából, Metha- phisikájából és a De coelo című műből is. És ép ezek a törmelékek ébresztették föl a középkor tudósainak vágyát Arisztotelész egyéb ismeretlen művei után is. Szóval a középkor Boethius révén megismerte: 1. Az arisztoteleszi bölcselet műszavait. 2. Ösztönzést nyert a dia- lektika virágzásának korában önálló logikai fejtegetésekre, amint ezt a nagyszámú és ismeretlen szerzőjű értekezések bizonyítják. 3. A magyarázatokban előforduló lélektani és metafizikai elveket a kinyilatkoztatás tanainak észből való bizonyításánál nagy haszonnal használtak. Pl. Abälard, Alanus ab insulis. 4. Az Isagoge előszavában lerakta azokat az elveket, amelyek szerint egy-egy bölcseleti írást értei- mezni kell. Részint ezek az elvek, részint az ő példája 1 Siger de Brabant. Louvain, XXVI. 2 Die Philosophie des Alanus de Insulis. Münster, 1896. 12. 3 I. m. 154. ο. 5. jegyz.
