Hittudományi Folyóirat 24. (1913)

Dr. Pataky Arnold: «Isten országa» az ószövetségi Szentirásban

mányát adta neki, tiszteletet szerzett neki a munka által és megáldotta munkáit.» (10, 9. 10.) Isten országa e helyen valószínűleg Jákob éjjeli látomására vonatkozik.

Minden uralom, mellyel a királyok bírnak, Istentől van s ők csak Isten királyságának szolgái (6, 4.). Isten bölcsesé- gének kell kiáradnia a királyra, hogy tudja, mi kedves az Úr előtt (9, 10.). Az Úr igéje királyi székéből jött le, megbüntetni az egyptomiakat elsőszülötteik megölésével. (18, 15.)1

Dániel könyve és a Bölcseség könyve betetőzték a fejlődést, melyen Isten országának eszméje az ószövetség- ben keresztül ment. Eleinte Isten országa csak a zsidó theokratiát jelenti, hol Jahve, a király népét megvédi min«ISTEN ORSZÁGA» AZ ÓSZÖVETSÉGI SZENTIRÁSBAN 179

1 Az ószövetségi korban keletkezett apokrifek tanítása Isten orszá- gáról már az apokalyptika felé hajlik s értekezésünk keretében csak épen megemlítjük. A Jubileumok könyvében ugyan még arról olvasunk, hogy Isten azért örök királya Sionnak, hogy Jákob gyermekeinek atyja lehes- sen (1, 28. eschatologia soterologica) és Salamon zsoltáraiban is Isten általános és örök országának eszméje egyesül az ő különleges uralmával Izrael fölött. Az eschatologikus értelein e zsoltárok közül főleg a 17.-ben lép előtérbe, ahol a Messiás uralma epizódja az Isten általános uralmá- nak s az Úr magának a Messiásnak is királya (17, 38.)

Az aethiops Henoch-könyv legrégibb részel (9, 4; 12, 3; 25, 3. 5. 7; 27, 3; 81, 3; 84, 2. 5.) és az Assumptio Moysis (4, 2; 10, 1.) is be- szélnek Istennek általános és örök királyságáról, de még nem annyira apokalyptikus értelemben, mint a későbbi, Krisztus után keletkezett apokrifek.

A Sibyllák III. könyve szerint a görögöket a sok csapás az igaz Isten jogara alá fogja hajtani (560. v.); a nagy apokalyptikus részlet pedig (652—794.) a Messiást királynak mondja, kinek országát Dániel könyvének apokalyptikus szellemében rajzolja meg. (E könyv kelet- kezése Kr. e. 140. körűire esik.) Ugyancsak «szent királynak» nevezi a Messiást e könyvnek Antonius és Kleopátra korából való részlete (III. 36—92. v.)

A régibb rabbik mondásaiban fel-felcsillan a vélemény, hogy Isten, az ég királya, azzal lett egyszermind földi királlyá, hogy Ábrahámmal szövetségre lépett (v. ö. Jubil. 12, 19.). A Targum Isten országát inkább mint erkölcsi királyságot fogja fel; Isten uralma nyilvánvalóvá lesz a pogányok előtt, mert ezek is el fogják ismerni hatalmát és magukat neki alávetik.