Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
TANULMÁNYOK A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL. V. A középkor bölcseletének sajátosságai. A bölcseletben kifejezésre jut az emberi szellem látása, gondolkozása, világmegértése, önértéklése, egyéni és tár- sadalmi célja, szóval mindaz, ami egy adott korban, bizonyos körülmények között és sajátos szellemi ár és apály mellett az emberi lélekben összegyűl és fölhalmozódik. Ép azért minden kor bölcseletének megvan a maga sajátossága, színe, arculata és az arculatáról leolvashatjuk a kornak képzeteit, vágyait, akaratát és céljait. Milyen tehát a középkori bölcseletnek arca? milyenek vonásai ? Az előzőkből már nem nehéz a feleletet levonni. Látom az állami, a társadalmi és a szellemi életet. Minden terű- letet lefoglal a természetfölötti szellem. Az egyház a maga jogi, társadalmi, erkölcsi és vallási nézeteit beviszi a királyok és az udvari méltóságok lakásába, az állam gépezetébe; a társadalmi tagozódásba, a köz- és a magánéletbe, iparba, kereskedelembe, földmívelésbe. A római birodalom idejében még csak vallási és erkölcsi újjászületést nemz; a fiatal népeket azonban ő neveli és tanítja írni, olvasni, számolni; ipart, kereskedést űzni; házat építeni, ruházkodni, főzni, a nyilvános és a magánéletben társalogni, politizálni, verset készíteni. Csoda-e, ha az élet minden megnyilvá-
